Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

3. Erdély fénykora

19 Az eredmény lesújtó. Hagenbeck 1922 januárjában kelt levele szerint ugyanis, — mint azt ez év februárjában a napilapok utján is közöltem a nagyközönséggel, — ma mindössze 18 darab bölény él még a világon és .ezek is mind szanaszét elszórva, fogásgban, állatkertek poros, szük ketreceiben .... A magyar vadász szive összeszorul, ha megáll a pesti állatkert bölényketrece előtt és elnézi az erdélyi ősrengetegek egykori szilaj ősvadjának itt levő néhány csenevész, rab maradékát, És önkéntelenül is maga elé varázsolja képzeletében azt a hősies kort, mikor eleink nyilt harcban szálltak sikra ezzel a fejedelmi vaddal, odakint a zugó, morajló, sötét vadon tisztásain lóhátról, markukban szekercével, avagy handzsárral .... * * * .... Van egy rokon öcsém, édesanyjáról Bethlen vér. Tizenöt esztendős és örökölte ősei vadászszenvedélyét. Multkorjában kivittem az állatkertbe és a szomorúan bus, lógós fejjel egykedvű bambán álldogáló bölények szük udvara előtt megállottunk. Nem szóltam semmit csak elnéztem a csinos, sudár növésű fiút, amint villogó szemmel mustrálta a tragikus sorsot ért egykori vadfejedelem csenevész, rabkoszton tengődő néhány ivadékát ott a rács mögött és az ő eszében is az járt, ami az enyémben. — Hej, de másféle lehetett az a bizonyos utolsó ott Erdélyben, a borgói Pláj magaslaton, Doboka megyében, anno 1762 ... . oo