Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
3. Erdély fénykora
17 Nem tartozik szorosan véve könyvein tárgyához a bölény további sorsával foglalkozni, de miután ujabb vadászirodalmunk teljesen megfeledkezni látszott arról, hogy legnemesebb európai nagyvadunk napjainkban éli végóráit, egy sorral sem emlékezett meg róla, megbocsájtanak t. vadásztársaim, ha eredeti' témámtól eltérve rövid pár sorban elmondom, mi lett a sorsa jelen XX. századunkban Erdély egykori vadfejedelmének. Nem a XX. századba, hanem régi romantikus időkbe illő, szomorú végjelenete egy fejedelmi vad tragődiájának.... Midőn a XIX. század elején köztudomásúvá vált, hogy európai bölény már csak a bjelovjesi ősrengetegben él, az akkori orosz cár azonnal védelme alá helyezte a hatalmas, 900 négyszögkilométer kiterjedésű vadászterületet, melynek féltett kincsei a jávorszarvas, de különösen a bölény voltak. Egy bölény leteritéseért, vagy kiirtásáért halálbüntetés járt. A cári főerdőhivatal pontosan vezetett statisztikai adatai szerint 1819-ben 711 drb. volt az állomány, közte 633 vénebb állat. A következő évben ez a szám 772-re szökött, de a rákövetkező évben, az időközben megesett politikai zavarok hatása következtében ismét 657 drbra csökkent. A védelmi törvények szigorú betartása oly jó hatással volt az állomány szaporodására, hogy 1857-ben a bjelovjesi erdőkben élő összes bölények számát 1898 drbra tették. 1863-ban 874 drbot számláltak meg s az állományt azóta 7—800 drbra becsülték a háború előtti években. Az állomány fogyatkozásának okai voltak egyrészt az időközben fellépett keleti marhavész, mely a bölény állományt is megtizedelte, továbbá, hogy a halálbüntetést később Szibériába való száműzetés váltotta fel, amely büntetést / ugylátszik már nem respektálta annyira a fejedelmi vad tiltott húsára, bőrére és szarvára orvul áhítozó. Az utolsó években még enyhébb büntetést, — mindössze 500 Rubel pénzbírságot, — róttak a vadorzóra. Ezekenkiviil degenerálás és a betegségek egész sora okozták, hogy rohamosan fogyott Európa ősvadja, dacára, hogy a cárok csak igen kiméivé vadásztak ebben a mások előtt tiltott paradicsomban. Még 1865-ben megkísérelte P/ess herceg, felsősziléziai plessi uradalmának mintegy 600 hektár terjedelmű zári vadaskertjében meghonosítani az európai bölényt.
