Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

2. Mezőkövesdi Újfalvi Sándor (1792—1866.)

9 farkas voltak, melyeket ha nyomukra jöhetett, napokig, sőt hetekig üldözött, éhséget, szomjúságot, rossz időt számba sem véve. Álljon itt jellemzéseül egyik barátjához intézett, sajátkezüleg irt levele szószerint: „Hosszas vadászpályám alatt volt időm elég, de kedvem és hajlamom még több a koromban ismeretes vadászatok nemeit kopóval, vizslával, agárral, gyalog és paripán, bozóton és ciheren, leggyakrabban a hava­sok sivatagjain, az év minden szakában, jó és zord időben egyformán, elégszer hó-, vagy holdvilágos éji les­járatokon és sohase lankadó hévvel és tűzzel folytatni. De legszenvedélyesebben kopóval űztem, ebben talál­tam fel határtalan vadászszenvedélyemnek kielégítőbb táplálékát. Társalgási köröm s szélesre terjedt ismeretségem ugy kívánták, hogy mind én gyakran megjelenjek mások vadászatain, mind másokat meghívjak a magaméra. De bizony vontatva és becsületből tettem mindakettöt. Mert csak ugy és akkor éreztem magamat egészen helyén, ha csak magamra lehettem kopóimmal a rengeteg vadon­ban. Mert éltem fövágya volt mindig szabadságom s füg­getlenségem. És szabad s független vándoriám át éltem olykor tövises pályáját, mint nagyon kevesen sorsosaim közül. A közelebbről lefolyt 48—49-iki gyászos idők megrövidítettek vagyonomban, megtörtek szabad moz­gásomban, cselekvési körömet nagyon is«korlátozták, de lelkiszabadságomat s egyéni függetlenségemet hajszál­nyit sem rövidíthették. És tisztán sértetlen viendem, nemsokára siromba is és szenyfolt nélkül rakom le Teremtőm lábai elébe, mintahogy áldásthozó kezeiből egykoron átvettem volt. E két lelki főkincsem, földi pályám más részletei közt, bekisért vadászataimba is. Mások társaságában kisebb-nagyobb mérvben szorított a gúnya, de ha csak magamban voltam a sivatagban, senkit se geniroztam s más sem engemet: itt az egymásra figyelmezés, szeszély szülte követelés, szabályszerű öltözet, néha feszes állás, guny, éle ... . szóval a mesterkélt indulatok és kívánsá­gok előtt a magános erdő kapui bevannak zárulva. Itt bolyongtam magánosan korlátlan szabadságom érzetében, senkire és semmire másra, mint önerőmre támaszkodva : azt is ugy tettem s oda mentem ahova tetszett, amint

Next

/
Oldalképek
Tartalom