Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

MÁSODIK FEJEZET. Az ebtenyésztés eélja, eszközei és alkalmazása.

63 megválasztása igen fontos és főbenjáró dolog. Ebben a tekintetben különböző szempontokat kell figyelembe venni. A fedezőkan a vérbeli leszármazásban legyen a szukához illő, vagyis mindkettjőük pedigree-jében legyen egy vagy több kiváló közös ős. A hímkutya hasonlítson a nőstényhez, legyen hasonló tulajdonságú. Mindazon vonásokban, melyekben a szuka gyönge vagy nála hiányokat tapasztalunk, legyen a hím erősebb és igen kiváló. Itt azonban megjegyzem, hogy a szuka hibáit ne akarjuk a hím ellentétes előnyeivel korrigálni. Vagyis a rövidfejű szukához nem kell túlhosszúfejű hímet, hanem korrekt fejűt adni. Gyengecsontozatú szukáknak ivadékait nem azzal javítom, hogy túlgoromba, erős csontozatú kannal fedeztetem, hanem a megfelelő csontozatú kannal. Szóval, nem az «ellenkező» véglettel javítok, hanem a «megfelelő» korrekt formával. A nagy ellentétekkel eredményt el nem érhetünk. Legyenek a hímnek ugyanazon előnyei, mint a szukának. Ha a fedezőkan egy erősebb beltenyésztésből eredő produktum, úgy biztosak lehetünk, hogy az utódok inkább az apára mint az anyára hasonlítanak. A tenyésztőnek tehát ezzel tisztában kell lenni, hogy megfelel-e az ő céljainak, ha az ivadékok az apára hasonlítanak. Ha igen, akkor fedeztet vele, ha nem, akkor másforma kant vesz hozzá. Egyedül a fedezőkan jóságára helyezni a legfőbb súlyt helytelen dolog lenne, mert hiszen a tenyésztés jó eredménye nagyrészben a szuka jóságától függ. Minél jobb a nőstény, minél jobban ismeri a tenyésztő annak leszármazását és minél jobban meg tudja ítélni, értékelni átörökítő hajlamait, annál biztosabb eredményre számíthat a tenyésztésben. Mert, amit a tenyésztő vétkezett abban, hogy a tenyész-szuka őseit nem értékelte, méltányolta érdemük szerint vagy azt félreismerte, azt a legkiválóbb fedezőkan sem tudja jóvátenni. Egy kipróbált, jó tenyész-szuka kincseket ér. Vadász-, illetve használati ebeknél tekinteni kell a használhatóságra is, itt a külső szépség nem elegendő, mert a szellemi képességeket is figyelembe kell venni. A tenyészállatok korát tekintve, ne legyenek nagyon fiatalok, sem nagyon öregek. A fedezőkan másfél éves kora előtt ne fedezzen. A szukát pedig első tüzelése alkalmával (8 — 9 hónapos korában szokott jelentkezni) ne engedjük párosodni, hanem csak a második tüzelése alkalmával.