Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ELSŐ FEJEZET. A kutya az ember szolgálatában.

27 enni, a fődolog, hogy az etetési időt pontosan betartsuk. A táplálék legyen az eb természetének megfelelő, mérsékletes, kellő tápértékű és tiszta. Egyszerre ne sokat adjunk a kutyáknak, az etetési idő kétszeri etetésnél reggel és délután legyen. A szobában tartott felnőtt kutya reggel és délben egyen. Friss és tiszta ivóvíz állandóan legyen az ebek előtt és az etetőedények etetés után mindig kimosandók, hogy maradék étel ne álljon a következő etetésig az edényben. Ami az eledelt illeti, a kutya húsevő állat és így a legtermészetesebb eledele a nyers hús volna. Ennek etetése azonban nem ajánlatos, mert először is vérengzővé teszi az állatot, azután igen drága és az állatnak ettől kellemetlen kigőzölgése van. Tisztán húseledel tehát nem való a kutyának. Legjobb növényi eledellel keverten kevés húst adni. Növényi eledelnek legjobban szeretik a kutyák a kukoricalisztet vagy darát, de lehet e helyett más gabonafélét is adni, pl. árpa- vagy zabdarát. Ezen lisztétel kevés hússal, vagy puha csontokkal összefőzve, igen kitűnő eledel és igen jó kondícióban tartja a kutyákat, de nem szabad sem igen lágyra, sem kevés ideig főzni. Nagyon ajánlom, mint kiváló etetési módszert, a következőt : Borj ú- és birkafej csontokat j ól megfőzve odaadjuk a kutyáknak, amelyről ők a húscafrangokat lerágják és a csontoknak puhább részeit is megrágva megeszik. A vízben, melyben a csontok főttek, megfőzzük a kukoricadarát, miáltal az is ízletesebb lesz. Az össze nem rágott, megmaradt csontdarabokat összeszedjük és megszáradás után csontörlővel — mivel ezek nem túlkemény csontok — megőröljük és ezt az őrleményt is a kukoricalisztbe, vagy darába még egyszer belefőzzük. Ez a csontőrlemény különösen fejlődő kutyákra nézve kiváló csontképző eledel. Ilyen etetés mellett ebeink mindig jó erőben lesznek. Ha a kutyák étvágya csökken, akkor változatosságról is kell gondoskodni. Ilyenkor egy vagy két napon a szokásos liszteledelt elhagyjuk s e helyett más főzelékfélét, asztalhulladékokat, száraz kenyérhajat adunk. Burgonyát sohasem etetünk, mert az teljesen értéktelen, csak megtölti a kutyák gyomrát, de nem tápláló. Az étel mennyiségének megállapítását megfigyelés útján határozzuk meg a szerint, mennyit esznek meg jóízűen a kutyák ; ha étvágyuk csökken, akkor kevesebbet adunk nekik. A szappanfőzők töpörtyűje a kutyáknak semmi esetre sem ajánlatos, mert bőrkiütéseket