Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

244 nek túlizmosak és derékszögben álljanak a hosszú felsőkarhoz. A lábszárak elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. Az alsó lábszár merőleges, hosszú és izmos. Lábtőben alig látható hajlás. Erős, kis, jól hajlított körmű lábfejek, erős talpak. Rövid, egyenes, széles, izmos hát, látható mar. A hátsó rész erős, tisztán látható, fejlett izomzattal, inkább magas farktő, gyengén, laposan hajló far, vágott farok. Hátulról nézve a lábak egyenesek. Oldalról nézve ne legyenek merevek, hanem ruganyosak. Magasság: kan 54—60 cm, szuka 50—58 cm. Szőrözet rövid, fényes, szorosan a testhez simuló. Szín : A sárga szín minden árnyalatában található, gyakran sötét sávokkal is. A fekete jelzés csakis a fej előrészére szorítkozzék. Fehér foltok, melyek nem hatnak zavarólag, tűrhetők. Akad fekete- és fehérszínű is, jelzéssel és a nélkül. Ezek azonban kevésbbé kedveltek. C) Angol ebek. Az airedale-terrier. A legmegbízhatóbb házőrző- és kísérőeb, melyre gazdája minden körülmények között és veszélyben biztosan számíthat. Németországban nagy elterjedtségnek örvend ez a különben angol fajta terrier-típusú kutya. Angliában, Yorkshire-ban vadászatra és régebben ebviadalokra használták, Németországban rendőr- és hadikutyának igen jól bevált. Az airedale-terrier igazi terrier, a vakmerőségig bátor, mindenféle ragadozónak halálos ellensége, gazdájához hű, idegenekkel szemben bizalmatlan, de nem harapós. Ez a legnagyobb előnye a német juhászkutya fölött. Igen jó orrú, szívós, kitartó és szenvedélyes apporteur. Igen illedelmes, nem verekedő természetű. Vízbe örömmel megy, úgy látszik e tulajdonságát egyik ősétől a vidraebtől örökölte. Ami külső megjelenését illeti, kevés kutyafajtát találunk, mely alakra, szimmetriára vele versenyre kelhetne. Angliában az airedale-terriert azelőtt «Waterside»-, Working»- és «Rough»-terriernek nevezték. Miután minden munkát szívesen végez, joggal nevezték Working-terriernek, vagyis dolgozókutyának. Keletkezéséről és fejlődéséről anynyit tudunk, hogy Angliának Yorkshire grófságában, az Aire folyó völgyében és annak környékén majorosok, parasztok és vadorzók használták. Az ősangol terrier és a vidraeb