Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ELSŐ FEJEZET. A kutya az ember szolgálatában.

21 .16 állású hátsó rész. Hibás állású hátsó részek. az ujjak magasan íveltek, jól zártak, erősen görbült, letompított és a földhöz álló karmokkal legyenek ellátva. Lapos, puha és szétálló mancsok minden fajtánál súlyos hibaszámba mennek. Altalánosságban az erőtípushoz tartozó fajták kerek, kemény mancsokkal, az ügető- és galopp-típus fajtái többé-kevésbbé hosszúkás mancsokkal bírnak. Főcélja legyen a tenyésztőnek a végtagok hibátlanságára törekedni, mert a végtagokban levő hibák öröklékenysége csak állandó bosszúságot szerez. Azért kell a tenyésztésből minden ilyen hibás ebet okvetlenül kizárni. A test állása a hát hosszúságával és a mell mélységével összhangban mutat arányos formát, ehhez járul még a lábak magassága. Általában a legtöbb fajtánál a törzs és a végtagok kvadratikus formába illeszthetők bele. Minél inkább megközelíti ez a forma a négyzetet, annál jobb s minél inkább téglaalakkal határolható, annál hibásabb a forma. Vannak fajták, amelyeknél a minél hosszabb téglaalak a legjobb, mint pl. a tacskó. A hát hossza az egyes fajtáknál igen különböző. Legideálisabb hátvonal egy kissé hullámos vonal, melynek legmagasabb pontja a vállak fölött van és legmélyebb pontja kissé a vállak mögött és innen gyenge íveléssel emelkedjék. Ha mármost az ilyen hát alatt jó mély mell van, annál karcsúbbnak látszik a törzs. Természetesen a lágyék minden, fajtánál legyen rövid és széles, a hosszú és gyenge lágyék súlyos hiba, ezen még a legmélyebb mell sem Hosszú. Puha és nyitott. Rossz lábfejek. Kiváló jó lábfej. Jó lábfej.