Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

207 kis termete folytán alkalmas hajtóeb ; jól kifinomult szaglása folytán vérebmunkára is használható. Mindezen tulajdonságoknak megfelelően a jó tacskótól tipikus formát, jó mozgást, kitartást és jól fejlett tüdőt és szívet kívánunk. A rövidszőrű tacskó. Külső formáit tekintve, feje hosszú, a fej felsőrésze sem széles, sem keskeny, simán boltozott és az átmenet a homlokvonalból az arcorrba fokozatos, minél csekélyebb a homlokgödör, annál tipikusabb a fej. Az orrporcogó és orrcsúcs hosszú, keskeny, finoman formázott. Az arcorr hoszRövidszőrO tacskó. szasan elnyúlt, a szemek aljáig hasított, erős, jól fejlődött állkapcsokkal és jól egymásba fogódzó fogazattal, különösen szemfogakkal. Oldalt álló, ovális, középnagy szemei tiszta, energikus és barátságos tekintetűek, sötétbarna színűek. Üveg- és gyöngyszerű szemek a szürke és tarka tacskóknál nem éppen hibák, de nem kívánatosak. A fülek meglehetősen hátul és magasan tűzöttek, mellső szegélyükkel szorosan a pofákra fekvőek, jó szélesek, hosszúak, lekerekítettek, mozgékonyak ; figyelő állásban a hátsó fülporcok előre és fölfelé ugranak. Nyaka hosszú, izmos, lebernyegnélküli, a nyakszirtnél gyengén ívelt szép vonalban esik a vállak közé. Földalatti munkájához illően izmos, köpcös mell- és vállövezete mély, széles és hosszú. A vállak szélesek, hosszúak,