Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

203 •elemében, ha a róka komát a sarokba szoríthatja vagy lefoghatja. Egyébként is csodálatosan és meggondolatlanul bátor. A nálánál sokkal hatalmasabb ellenféllel is bátran fölveszi a harcot. Notórius verekedő. Schäferhund vagy dog neki nem imponál, egy ugrással a torkának esik. Csupa vér, csupa tűz és vakmerőség jellemzi. A simaszőrü foxterrier. Testalkotásában egy végtelenül szabályos és arányos testalkatú eb. Feje kicsiny, egyenes és hosszú, de nem túlkeskeny az arcorri rész, az állkapcsok erősek. A pofacsontok nem állanak ki. A homlokgödör egy kis haj lássál süllyed. A fülek V-alakúak, kicsinyek és előrelógnak a pofacsontok fölé, nem pedig a fej két oldalán. Az orr fekete. A szemei kicsinyek, sötétek és mélyen fekvők. Tekintetéből csupa tűz, élénkség és okosság árad ki. Nyaka tiszta, erős és izmos, meglehetős hosszú, fokozatos átmenettel a vállakra. A mell mély és nem széles. Rövid kötésű, erős hát, mély és dongás bordászat, magasan tűzött farok, mind igen fontos kellékek. Azonban legfontosabb az úgynevezett front, melynek egyenesnek, nem túlkeskenynek kell lenni. A túlkeskeny front éppen olyan súlyos hiba, mint a széles, mert ez nagy befolyással van a vállak járásközbeni mozgására. Szép egyenes, tisztacsontú lábakat, földhöz közel eső csánkokat, kerek, tömör lábfejeket kell kívánnunk a jóállású foxterriertől. Mindezeken fölül az igazi foxterriertípus könynyed, kicsiny és arányos formákat mutat és nemességet árul el. Szőrözete testhez szorosan simuló, sima, kemény, tömött szőr. Színe fehér alapon fekete és feketesárga (black an tan) foltokkal. A űrótszőrű foxterrier. A drótszörű foxterrier nem külön fajta, hanem fajtaváltozat, mely minden tekintetben teljesen egyező a simaszőrű foxterrierrel. Csupán a szőrözetben van különbség, mert ennek drótszőrűnek kell lenni. Minél keményebb és drótszőrűbb a takarója, annál jobb. Azonban semmi esetre sem lehet oly hosszú és puha a szőr, hogy ezáltal a kutya gyapjas tapintatú és kinézésű legyen. Egyebekben is a szőrözetnek annyira elütőnek kell lenni a símaszőrű változattól, hogy a kettő egymástól feltűnően és élesen megkülönböz-