Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ELSŐ FEJEZET. A kutya az ember szolgálatában.

11 fél, bátran fölveszi az egyenlőtlen küzdelmet. ítélőképessége igazán bámulatraméltó, midőn az ember arcából megítéli, hogy jót vagy rosszat akar vele az illető. Viszont ő maga is tudja, mikor tesz jót vagy rosszat és a szerint viselkedik. Ha jót tesz, akkor vígan ugrándozik, alkalmatlankodik, hogy észrevétesse gazdájával magát, míg ha rossz fát tett a tűzre, akkor elbújik és ha előparancsolják, akkor a legalázatosabb csúszó helyzetben közeledik gazdájához, esdő, kérő pillantásokat vetve reá s csóválja farkát, s mindezt újból és újból ismételve, míg meg nem békíti haragvó gazdáját. Mily kedves és vonzó a viselkedése, ha sétálni megy a gazdájával, mily éberen figyeli annak minden tekintetét, mozdulatát. Mily határtalan az öröme, ha rég nem látott gazdáját viszontláthatja. Mily megható a viselkedése, ha elveszti gazdáját, nyugtalan, szomorú, nem eszik, s nem egy esetről tudunk, hogy gazdája sírjánál pusztult el, hűségéről adva példát adó tanúságot. Mindezek a tulajdonságok egyetlen más állatban sem találhatók meg oly mértékben, mint az ember leghűségesebb barátjában, az évezredek óta vele szoros együttesben élő kutyában. így fejlődött ki az ember és a kutya között az a meleg barátság és vonzalom, melynek csirája már az ősembernek vadkutyából szelídített házikutvájánál kezdődött és fejlődött napjainkig. A kutya eredete és természetrajza. A kultúra magaslatán élő európainak éppen úgy, mint földünk bármelyik lakójának, népének a fejlődés különböző fokán kellett átmennie. A vadászattól vagy a halászattól az állattenyésztésig és továbbfejlődve a földmívelésig, ezeknek minden vonatkozásában a természettől függ az ember és pedig annál inkább függ ettől, minél nyersebb és tökéletlenebb a kultúrája és gazdasági élete. Az ember gazdasági életének ezen fejlődési fő fokaiban rejlik a népek létnyilvánulása társadalmi, állami rendjük felé vezető útjukon, illetve az egyén és a faj fenntartására irányuló ösztönükben. Az állat alkalmazkodik a természethez, az ember azonban mindig arra törekedett és törekszik, hogy a természet viszontagságai és feltételei alól szabaduljon, illetve azokat ellensúlyozza. Az ősember a létért való küzdelem során szerszámokat talál vagy primitív módon készít magának, készlete-