Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382
HARMADIK FEJEZET. Az ebek idomítása és nevelése.
101 levő hajlamokat a szerint irányítja, fejleszti, hogy milyen célt akar vele elérni. Ami az idomítás gyakorlati keresztülvitelét illeti, ennek alapja a feltétlen engedelmesség. Vagyis, rá kell vezetni a kutyát arra, hogy egy meghatározott vezényszóra mindig ugyanazt a cselekvést teljesítse. Ezért a hangjeleket, vezényszavakat a gyakorlat végzése közben gyakran hangoztassuk, mert így a hangjel mindig össze lesz kötve a cselekvéssel. Az első gyakorlatok betanítását zárt helyen kell kezdeni, hogy a kutya figyelme el ne terelődjék. Ez a szobadresszúra, mely minden ebnél fontos és elengedhetetlen, hogy a lakásban illendően viselkedjék. Azután jól be kell gyakorolni a pórázon való vezetést. Általában nagyon fontos a rendőrkutyánál, hogy idegennel szemben bizalmatlan legyen. A jó rendőrkutya tehát megvesztegethetlen. Azonban a gazdájának teljesen a kezében kell tartania a kutyáját, mert különben eredményt nem tud vele elérni. Ezért a kutyát mindig egyforma szigorral, de igazságossággal kell nevelni és igy kézben is lehet tartani. Á kutya idomításánál az a lényeges, hogy a kutyával valamely cselekvést folytattatni akarunk-e vagy pedig abbahagyatni. Ez az idomításnak az alapja. A kutya mindig olyat szeret, ami neki jó, ami neki kellemes. De az ember a kutyától bizonyos célokra való nevelés érdekében éppen olyan cselekvéseket kíván, amiket a kutya nem szívesen tesz meg, mert a saját szeszélye szerint talán mást szeretne tenni. Az embernek tehát a kutyát kényszeríteni kell olyan cselekvésekre, amelyek az ember hasznát szolgálják és nem a kutya kívánságát. Az egyes cselekvésekért jutalom és büntetés járhat. A kutyaidomítónak azonban a jutalom és büntetés helyett mással kell hatni a kutyára. A jutalom és büntetés helyett a kellemes és kínérzésekkel kell a kutyára hatni. Tehát az idomítás lényege a kellemesérzet és kínérzet megfelelő felkeltésén alapul. A kellemes érzettel valamely cselekvés megtételére vagy folytatására, kínérzettel pedig valamely cselekvés abbanhagyására késztetjük. A kellemes érzeteket felkelthetjük becézéssel, simogatással, dícséréssel, inyenc falatok nyújtásával és egyéb kedveskedésekkel. Ezen alkalmakkor a kellemes érzések hangjelét a «bravó»-t hangoztatjuk. A kínérzetek előidézésére rövid kemény szavakat szükség szerint testi fenyítéket alkalmazunk és hangoztatjuk a
