Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

HARMADIK FEJEZET. Az ebek idomítása és nevelése.

torékba, melyben ő csak a rekeszvilláig mehetvén, az azon túl levő vadat erős csaholással fogja támadni. Ha itt már hoszszabb ideig csaholtattuk, akkor a rókát a kotorék következő rekeszébe engedjük menekülni a hátsó rekeszvilla felhúzása útján, mely után a kutyát is utána engedjük, de ismét rekeszvillát zárunk a vad és a kutya közé. Itt azután újból folytatódik a csaholva támadás. így megy ez az utolsó katlanig. Ilyen módon a kutya megszokja a műkotorékot és az abban való szabályszerű csaholást és a versenyre bátran vihetjük. Megjegyzem, hogy az én véleményem szerint az ilyen idomítást jobb rekeszvilla nélkül csinálni, csupán az esetben engedhető ez meg szükségből, ha a vadat akarjuk kímélni, mert az a kutya rovására megy. A rekesz villa csupán ebből a szempontból mint szükséges rossz elfogadható. De a kutya szempontjából nincsen rá szükség, sőt káros ránézve, de félteni a kutyát rekeszvilla nélkül sohasem kell. Mert vagy gyáva a kutya s ez esetben akár ott van a rekeszvilla akár nincsen, tisztes távolban fog a vad előtt feküdni és csaholni. Ebből a jelenségből legalább véleményt alkothatunk magunknak ebünk bátorságát illetőleg. Ha pedig a kutya bátor legény a talpán, akkor a villa csak bajnak van ott, mert az eb arra törekszik, hogy az akadályt eltávolítsa és így a villa alatt hevesen kaparni fog és dühében, hogy nem fér a vadhoz, a villát harapdálja, amivel csakis fogazatát rongálja. Mindkét esetben kevesebbet csahol mint villa nélkül, mert mással van elfoglalva. Természetes kotorékban úgy sincs villa, tehát a műkotorékban sem legyen, kár ehhez szoktatni a kutyát. Csupán abban az esetben akceptálom, ha az idomításhoz nem rendelkezünk elegendő vaddal és így kímélni akarjuk, vagyis nem akarjuk kitenni a kutya esetleges fojtogatásának. Piller Károly rajza.