Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
II. A vadak életjelenségei
85 Rendes tanyájától gyakran messzire elkóborol, de 10—14 nap múlva ismét visszatér. A nyércz. Életmódja megegyezik a vidráéval. A menyétfélék. Nappal rendesen alusznak. Rabolni a nyest éjjeli 9—10 és 1—4 óra között, a nyuszt éjjel, a görény, a hermelin azonkívül reggel is jár. A nyest rabolni az erdőbe is eljár; a nyuszt csak éhségtől kényszerítve keresi fel az emberlakta helyeket; a görény csak ott tesz kárt, a hermelin pedig erdőn és mezőn, hol madártojásokat, nyulakat, apró madarakat pusztít, sőt tojáson ülö fáczányokat és őzgidákat is megtámad és megöl. A róka. Esős, hózivataros időben és a koslatás, meg kölykezés szakában a föld alatt vonja meg magát. A forró idö beálltával, mikor kölykei már vele járnak préda után, az elbolhásodott barlangot elhagyja. Különben nappal sürii fiatalosokban, folyók mellett levő cserjés hegyoldalakon, nyáron pedig nádasokban, vetésekben szeret tartózkodni. Lyuka közelében sohasem rabol. Préda után menve, mindig szél ellen halad. Vadászat alkalmával elsőnek szokott megjelenni a lövonalon és a legsűrűbb helyeken át igyekszik menekülni. Ha a vadászt észrevette, meglapul s alkalmas pillanatra vár, hogy a tisztás helyen, hol rá lőni lehet, átvethesse magát, vagy görbe fára ugrik és maga alatt hagyja elmenni a kutyákat, hajlókat. Hajtók elöl sem menekül szívesen lyukába, kopók elöl pedig sohasem. Vizén át nem szeret járni, minélfogva hidak, töltések biztos forgói. A farkas a Kárpátok, valamint Horvát-Szlavonia erdeiben és az Alföld nádasaiban elég gyakran fordul elö. Táplálékkeresés végett messzire elkóborol. Éjjeli rabló, de a hol nem zavarják, már délután négy óra tájban indul rablásra. A nappalt mindig a sűrűségben tölti. Mindig szél ellen jár, mint átalában minden vad. Szaglása és hallása, valamint megfigyelőképessége finom. Minden szokatlan dolgot azonnal észrevesz. Rendesen ügetve jár s egy éjjelen át 50—60 km.-nyi utat is megtesz. Magasra tud felugrani. Nyaka annyira izmos, hogy juhot, özet nagyobb távolságra, magasra emelve el bir vinni. Hangja folytonos vonitásból áll, melyet — kivált-