Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

II. A vadak életjelenségei. A vadak élete. A vadak életének ismeretén alapszik a vadtenyésztés, óvás és gondozás, valamint a vadászás minden törvénye. A vadak életmódját, szokásait ennélfogva a vadőrnek ki kell tanulnia, mert csak ugy lesz képes a hasznosakat óvni, a károsakat pusztitani, irtani, s a vadászatnál megkívántató munkáját megfelelően elvégezni. Ezek a tudnivalók azért vannak elválasztva a vadak ismertetésétől, mert a közös tulajdonságok együvé csoportosítva könnyebben megismerhetők és megtanulhatók. A szarvasfélék természeti szokása és életmódja sokban egyezik egymással. A szarvasfélék tisztásokkal megszakgatott erdőket kedvelnek, melyeknek közelében szántóföldek és rétek vannak. A szarvas szereti a folyamok berkeit és nádasait is lakni. A dám inkább száraz helyeket kedvel. Az őz is ellátogat a nádasokba, csalitokba. Legelő dolgában legválogatósabb az őz, mely inkább a zsengébb növényeket válogatja. A szarvas nem marad állandóan egy helyen ; télen rendesen nagyobb csapatokba verődik és a védettebb helyeken tanyázik; nyáron elszéled és a legelő után messze elkóborol. A dám is hasonlóan él, de inkább megtartja helyét, csak legelő szűke, hó vagy nagy hideg késztetik dúsabb legelőt nyújtó, vagy enyhébb tájra vonulni. Az őz a legállandóbb s csak hegységekben húzódik télire lejebb a védettebb és enyhébb alsó részekbe. Télen át a szarvasfélék majdnem egész nap lábon vannak, s csak déltájban hevernek le; a tavasz s vele járó dus legelő folytán a pihenés idejét mind hosszabbra nyújtják,