Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
I. A vadak leírása - Madarak - Éjjeli ragadozó madarak - I. Fülesbaglyok
74 néha a mezökre is ellátogat. Nappal vastag faágon, vagy odúban szunyókál s alkonyatkor vadászik. Bátor, elszánt madár, otthona tájáról még a nagyobb sasokat is elzavarja; nagyobb emlősöket, őzgidákat is ragadoz, de fáczányt, fajdot, foglyot is, szükség esetén azonban rovarokkal, békákkal, gyikokkal, kígyókkal is megelégszik. Hangja mély uhogás, fészkénél éles kvack-kvack-formán is szól. Erdei fülesbagoly. Majdnem varjunagyságunak látszik, mert laza tollazata hosszú és dus; szárnya hegye összecsukottan a farka végén tul ér ; föszine rozsdássárga, feketebarna hosszanti foltokkal, fehéres, szürkés, barna és feketés apró tarkázatokkal; a szárny és a fark harántsávolyos ; fülei föltűnök, hosszúak; alsó teste rozsdássárga fehér és sötétbarna foltokkal, utóbbiak gyakran kettős kereszt-alakuak; a lábakat a karmokig fehéres rozsdaszinsárga tollazat boritja; 1. evezője rövidebb a 4.-nél; esőre fekete; szemei narancsszinüek. Nálunk nagyon közönséges hegységi, de rónasági erdőkben is. Az erdőt csak alkonyatkor hagyja el, mikor a tisztásokra, nyiladékokra, a közeli mezökre, rétekre huz s ide-oda röpködve vadászik. Napközben sürü lombú fa ágai között közel a törzsökhöz üi, egyenes testtartással, félig csukott szemekkel. Nem valami vad, az embert bevárja. Ha a tél nem túlságosan zordon, egyesek nálunk telelnek. Költözködéskor nagyobb társaságba verődik és szalonkahajtáskor néha 10—20 darab is rohan át a nyiladékon. Szalonka-lesen is Játhatni 4—5, sőt több darabot is, lassú szárnyalással egykettöt csavarogni a vágás fölött, azután eloszlanak a tisztásokon, utakon, erdöszéleken röpködve, élelmet keresve. Élelmük egér, nagyobb bogár, béka, és ha megszorulnak, egy-egy madár. Hasznos madár. Réti fülesbagoly. Népies nevén: nádi vagy mezei bagoly. Akkora, mint az előbbi, vagy valamivel nagyobb; színezete is hasonló, csakhogy alul a hosszanti foltok nem keresztalakuak, inkább rozsdásan sárgás és erősen, feketésbarnán foltos, a hasa tája felé a foltok keskenyek, sokszor vonalfinomak, majd teljesen elenyésznek s az alapszin tiszta; álla fehér, lába a karmokig tollas, az 1. evező hosszabb, mint a 4.; fülei
