Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - III. Sólyomfélék
71 végén fészkel. Hangját főleg tavaszkor, párosodáskor hallatja,, s gyorsan egymásután kiejtett ki-ki-ki-ki-kü-kü-ki-nek hallszik. Legkártékonyabb ragadozóink egyike. Kaba vagy herjóka; bagolyszemü, bagolyfejü kánya, réti kánya, bagolyhéja. A 2. szárnvtoll a leghosszabb; szárnya a fark végéig, vagy majdnem odáig ér; csüdje, mely kétszer oly hosszú, mint a középső ujja, vékony, kopasz. Teste igen nyúlánk, feje bagolyszerü, söt olyan fátyolozásu is; a csör aránylag rövid. A himeket — bizonyos kivétellel — halványszürke és fehéres szinezet jellemzi. Repülő madarakat nem fognak, hanem a meglapuló, pihenő, vagy a földön járókelő állatokat ragadják meg. Földön, vetésekben, nádasokban, réteken fészkelnek. Négy faja honos nálunk. Hamvas kaba vagy réti héja. Az első evezötoll belső kivágásának kezdete jóval (2—4 cm-rel) kinyúlik a szárnyfedők alól, az ő. evező nem szűkített;*) fátyolkoszoruja a torok táján megszakad. Viaszhártya és lábak sárgák, csör fekete. Az öreg him hamvasszürke, szárnyán fekete esik van ; hasa fehér alapon rozsdaszinü hosszanti foltokkal tarkított, a nagy evezők részben feketék. A fiatal him fölül barna, alul sárgás rozsdaszinü; a nagy evezők néhány feketés harántsávval. A tojó hasonlit a fiatal himhez, de szárnya nem sávos. A fiatalok kisebbek a tojónál és sötétbarna szeműek, míg az öregek szeme sárga. Vándormadár; nálunk mocsarak és nagy rétségek táján fordul elő. Fakó kaba vagy réti héja. Az első evező belső kivágásának kezdete alig, vagy nem is nyúlik ki a szárnyfedők alól, az 5. evező nem szűkített, fátyolkoszoruja jól kivehető. Lábak és viaszhártya sárgák, az öreg szeme szintolyan, a fiataloké pedig barna; a csör fekete, vagy feketés-kékesszürke. Az öreg him feje és felső teste halvány-kékesszürke, alsó teste fehér. A fiatal hímek felül barnák némi rozsdaszinü szegélyekkel, főleg a szárnyfedőkön, alul halvány rozsdaszi*) A toll szárnya (zászlója) mintha ollóval kerekdeden belevágták és a hegyéig keskenyebbre nyirték volna.
