Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - III. Sólyomfélék

68 tollak belső felén rozsdásszinü keresztsávok; a középső farktollak olyanok, mint a hát; a torok, nyak. az oldalakra is kiterjedve tiszta egyszinü fehér, vagy sárgásfehér; az alsó test ilyen alapszínen erősen kirívóan feketén hosszantfoltos ; farkalja és a czombtollazat rozsdaszin vörös. A fiatalok fölül sötétbarnák, sárgás tollszegélyzettel tarkítva, alul rozsdássárgás alapszínen erősen barnán hosszantfoltosak; farkuk alja és a czombtollazat rozsdássárga. Márczius vége felé érkezik hozzánk; mezőkkel határos erdöszélek, vágások kiemelkedő magas fáin fészkel, leginkább varjuktól elfoglaltakban. Hangja kek-gek, kek-gek-re emlékeztet. Leginkább kisebb madarakat, de fürjeket, foglyokat is ragadoz, bár szöcskét, sáskát s nagyobb bogarakat is bőven fogdos. Vörös vércse, virese (Vasm.), széllel vagy széjjel játszó (Erdély). Galambnagyságu madár, de annál sokkal nyúlánkabb. Az öreg lümnek a fejbubja hamvasszürke, finom fekete szárfoltozással; háta és szárnyfedője rozsdaszin barna, az öregeknél ritkás háromszögű sötét foltozással, a tojónál és fiataloknál inkább haránt sávolyokkal; alsó teste rozsdásfehér, sötét hosszanti foltokkal; szárnyevezök sötétbarnák, végükön világos szegélyzettel; viaszhártya és láb sárga; karmok feketék; csör tőben sárgás, közepén ólomszinszürke, kampó fekete; szemek sötétbarnák. A tojó és a fiatalok alul valamivel világosabb alapszinüek, felül, valamint farkuk is, halvány rozsdaszinbarna, a fejen és nyakon sötét hosszanti sávokkal. A többi testrészek, valamint a fark is harántsávolyokkal, mely az utóbbi végén szélesebb. Legismertebb ragadozó madarunk. Az erdő mélyét kerüli. Háztáját elárulja kli-kli-, klü-klü-, kli-kli-szerü visító hangjával. Télire legnagyobb része dél fele vándorol s csak egyesek maradnak nálunk. Hasznos madár, mert főképen bogarakkal, egerekkel táplálkozik; csak költés idején fog apró madarat, fürj- és fogolycsirkét. Fehérkarmu vércse. Igen hasonlít az előbbihez, csak kisebb, s az öreg hím hála valamivel sötétebb és egyszinü, karmai pedig fehérek. Még inkább bogár , tücsök-, szöcskefogó s csak kivételesen nyul apró madárhoz.