Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - I. Keselyűfélék

56 A nappali ragadozó madarak 3 csoportra (családra) oszlanak, u. m.: lceselyüfélék, saskeselyüfélék és sólyomfélékre. Ezek egymástól abban különböznek, hogy: I. A keselyüfélék arcza a legtöbbnél pelyhes vagy szörszerü apró tollazattal födött, vagy egészen csupasz, feje pedig és nyaka meztelennek látszó; a csör hosszas, csak a végén hajlott, a szines viaszhártya félig födi, középső ujjuk és a csüd egyforma hosszú, utóbbinak felső része tollas. Legnagyobb madaraink. Élő állatokat alig bántanak, hanem rendesen döggel élnek. II. A saskeselyüfélék feje és nyaka tollas; csör hasonló a keselyükéhez, de a viaszhártya szőrös tollú, a hátulsó és belső ujj karma erösebb a többinél; a külső és középső ujj tövét hártya köti össze, a csüd nagyobbrészt csupasz. III. A sólyomfélék feje és nyaka tollas, csőre rövid, magasabb a hossza felénél; a hátulsó és belső ujj feltűnően erös s az utóbbi többnyire hosszabb a külsőnél. I. Keselyüfélék. Csőrük formájánál fogva 2 csoportra oszthatók: 1. Csör vastag, majdnem a végéig egyenlő vastagságú: barát- és fakókeselyű. 2. Csör a vége felé egyenletesen vékonyodó: dögkeselyű. Barátkeselyű. Csuklyás, barna, kéknyaku keselyű. Tisza mentén: galléros sas. Pulykakakasnál is nagyobb madár. Jellemzi a nyakától melléig leérő csuklyaformáju gallér. Szine sötétbarna, feje és nyaka kékes, középső farktollai és evezői*) barnásfeketék, viaszböre és lábai husszinüek, csőre feketésszürke, szeme barna (az öregeké vöröses, a fiataloké sárgás). Hazánk déli vidékein és Erdélyben fészkel, néha azonban a felvidékre is elkalandozik. Fakó keselyű. Szőke, fehér fejű, meztelen nyakú, kopasz fejű, pelyhes nyakú, gyapjas nyakú keselyű, griffmadár. Valamivel kisebb az előbbinél. Fejét és nyakát fehér gyapjas *) A szárny kemény főtollai.