Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Úszó madarak - Vöcskök, ruczafélék, ludak

49 keresztezi fehér sáv. Télen be nem fagyó vizeken állandó. Szereti a társaságot. Márcziusban párzik, 7—8, néha 9—15 tojást tojik. Augusztusig a költés helyén marad, de ha a fiatalok megvedlettek, nagyobb tavakon gyülekezik. Husa csak akkor élvezhető, ha a bőrét lenyúzták ; akkor is halzsirszagu. ITszó madarak. Testök laposra nyomott, mondhatni hajóidomu; ujjaikat uszóhártyák kötik egybe; lábszáraik rövidek, hátrafelé irányulok. Tollazatúk tömött, alul pelvhes. A viz behatolását a tollak közé azzal akadályozzák meg, hogy a farmirigy zsiros váladékával kenik be csőrük segitségével. Táplálék után látva, egy részük úszás közben lebukik a viz alá (úszva bukók), más részük a levegőből lecsapva merül a viz alá (csapva bukók), más részük ismét fejét, nyakát és teste alsó részét dugja viz alá, mig hátsó része a viz felett marad (görgöcsélök). Vöcsök. Uszóhártyája hasított, külső ujja hosszabb a középsőnél, farka nincsen. Lábszárai gatyásak. Kitűnő bukó. Inkább kóbor- mint vándormadár. Husa nem jó, de hasalja lenyúzva kedvelt prémet szolgáltat. Nálunk 4 faja honos: a búbos, a vörösnyaku, a fekete nyakú s a kicsi. Rncza. A rucza korán, már márcziusban, áprilisban párzik. A pár nélkül maradt gácsérok u. n. kaj tárok külön kis csapatokban kóborolnak a vizeken. A ruczák sás és nád közötti szárazabb helyeken fészkelnek, és csak a tökerucza néha tuskón, fán vagy vetés között. A fészket mellükről szakgatott tollal bélelik ki, 6—16 tojást tojnak, melyet csak a nőstény költ ki magában. A vedlés a ruczára nézve igen súlyos állapot, mert evezötollait egyszerre hullatván el, ez időben röpülésre tökéletesen alkalmatlan. A gácsér azalatt vedlik, mig a tojó költ, tehát májusban, midőn kevésbbé szines tollakat kap. A szép, diszes tollakhoz öszszel jut, a második vedlés után, mely azonban csak a kisebb 4