Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Éneklő madarak

40 Táplálékát magvak képezik, leginkább szereti a kendermagot, gabonát, lencsét és fenyömagot, de bogyókat is eszik. Vadgalamb. Házigalamb nagyságú, mákszin kék szinü, általában ismert madár. Körülbelül 2 héttel hamarabb érkezik meg és későbben is távozik, mint a székács. Inkább az elöhegységek és ligetes erdők lakója. Odvas iákban fészkel. Társas madár s néha 30--100 darabból álló csoportokban is szállinkózik. Gerle. A legkisebb galambfaj. Jellemző a négy szélső kormánytoll fehér vége. Galambjaink közül a legjobban meg hagyja közelíteni magát és legnagyobb csapatokba verődik össze. Legkésőbb érkezik, többnyire április végén vagy május elején, s már szeptemberben távozik. Legjobban szereti az előhegység erdeinek széleit. Május elején párzik, fák ágai között fészkel. Két fehér tojást tojik és azt 14 nap alatt kikölti, miben a him is segiti. Melegebb vidékeinken kétszer is költ. Éneklő madarak. Rigó. Vadászra a fenyőrigó fontos, melyet máskép fenyvesmadárnak is neveznek. Fejteteje és felső teste a farkáig hamuszín szürke, kivéve a háta közepét meg a szárnyfedőket, melyek gesztenyeszin barnák, némi szürkés tollszegésekkel, az alsó szárnyfedők fehérek, álla, torka, begye és a mell oldalai rozsdássárga alapszinen feketén foltosak; a nagy evezők barnásfeketék; a fark barnásfekete; csőre sárga, csak a hegye feketésbarna, lábai is olyanok, szemei vörösbarnák. Selyemfenyves, máskép locska, selyemfarku locska. Felsővidéki erdeinkben télen nem ritka s a fenyőrigóval együtt fogják cseklyékbe és hozzák piaczra. Finom husa miatt szintén kedvelt. Valamivel kisebb a seregélynél. Föszine vörösesszürke, fején ugyanoly szinü bóbita, torkán fekete folt van, farka hegye és szárnya