Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
I. A vadak leírása - Emlősök - Kérődzők - Rőtvad vagy agancsos vad
k 11 dási idejét ennélfogva bögési időnek, magát az üzekedést azonban rigyetésnek mondják a vadászok. A megüzekedett suta 40—41 hét múlva ellik, május végén vagy junius elején rendesen egy, néha azonban két borjut. A kővetkező rigyetésig a borjú kiséri anyját, sőt többnyire a borjú mellett ott látni az ünöt is. A borjú hiányáról ez időben meg lehet ismerni a meddő sutát. A szarvas április vagy májusban és szeptember vagy októberben vedlik; április—májusban a nyári barnás-vörhenyes, szeptember—októberben a téli szennyes szürke szörözetet kapván. Van fehér szarvas is. Dám. *) A dám himjét szintén bikának, him borját bugának, nőstényét sutának, nőstény borját borjúnak nevezi a vadász. (Dámbika, dámbuga, dámsuta, dámborju.) A dám kisebb a szarvasnál. A gymesi vadaskertben lőtt lapátosok átlagos súlya 70, a kanalasaké 57, a csaposoké 42, a sutáké 40, a borjuké 23 kgr. volt. P.-Vacson a szabadban élő erős lapátosoké 1 3. ábr a. Fiata l szarvas bugája. 107 — 110, sőt 119, a gyenge lapátosoké 60—70, a kanalasoké 50—60, a csaposoké 40—45 s az öreg sutáké 30—35 kgr. volt. Valamennyit ki nem zsigerelten mérve. Amint látható, a szabadban csak a derék lapátosok nőnek meg nagyobbra. A dám rigyetése nálunk szeptember vége felé kezdődik. Ilyenkor azonban még lanyhán folyik, de azután lassankint fokozódik, s legerősebb október közepe táján. Ezentúl ismét lanyhul, de még november közepén is lehet itt-ott hallani egy-egy bikát. A dámbika nem bőg, hanem horkol. Október közepén *) Sokan szeretik mondani «dámvad». Ez azonban nem helyes, mert különben mondani kellene azt is «szarvasvad, farkasvad, rókavad, vaddisznóvad.» Helyes azonban «lapátos vad».
