Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

96. A bika nyomát arról is meg lehet ismerni, hogy az a menés irányára mindig rézsut áll, mint az emberé is szokott {33. ábra), mig a sutáén ez alig, vagy csak elvétve (ha vemhes) vehető észre. A nyugodtan haladó szarvas hátulsó lábaival az első nyomába lép. Ez rendes lépése a sutának, meg a gyenge és rosz húsban levő bikának is. Az :idös, derék és döhér*) szarvasbika hátulsó lábának nyoma (34. ábra h) azonban valamivel**) vissza szokott maradni az elsőé mögött. (34. ábra.) Ez a visszamaradás. Az öreg suta is visszamarad ugyan a lépésben, mikor terhes, de akkor melléje is lép. (36. ábra.) Fiatal és gyenge bikák túllépik az első láb nyomát. Ha a túllépés oly gyenge, hogy a '2 nyomot alig lehet megkülönböztetni, a nyom tehát a kelleténél hosszabb lett, az a csalóka nyom, ha pedig ez esetben a 4 sarkot meg lehet különböztetni, a négysarkú nyom (35. ábra). A döhér bika hátulsó lábával valamivel küljebb***) h 33. ábra. a) Bika. b) Suta. c) Borjú csapása lép az elsőnél, v. i. melléje lép (36. ábra a és b). Megteszi ezt a terhes suta is. Minthogy azonban a bika kövérsége, meg a suta terhessége nem egy időbe esik, tévedésről szó nem lehet. Ha a *) A kövér. **) 3—5 centiméterrel. ***) Mennél döhérebb, annál küljebb.