Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak

/ / Párzása, szaporodása. / ' / i Ellenségek, betegségek. 72 / sohasem szállanak; de azt mondják rólok, hogy midőn tenger feletti utjokban elfáradnak, leereszkednek a viz tükrére s ott megpihennek; azután felszállva folytatják vándorutjokat. A fürj párzása rögtőn követi megérkezését, azaz májusba esik. A kakasok este, gyakran késő éjjelig hallatják hangjukat, s reggel hasadtával újra megkezdik — folyton kisérve a tojót, gyakran viadalra hiva a vetélytársat. Párzás után a tojó sekély fészket kapar s 8—14 toíjást rak, melyeken 18 napig kotol. A csirkécskék, gyakran meg tojáshéj-maradványokkal pehelyme­zükön követik már anyjiukat, mert a kakas nem igen törődik a fészekaljjal, bár más kakasokkal veszekedve — annak közelében tartózkodik. A család együtt marad őszig, s együtt teszi meg a vándorutat déli hazájába. A fürj ellensége} számába ugyanazok mennek, mint a foglyoknál; legnagyobb az ember, ki vándorút]okban, midőn elfáradva a tengerpaytokon pihenőre leereszkednek, ezer meg ezer számra öldösi íe őket. — Betegségekről nem igen van tudomásunk. / A 36. §. haris. Ortigometra crex. L. Beosztása. Leírása. / / Hossza 25—28 cm.; röpterje 36—38 cm. ; súlya nem egészen '/ 4 kgr. Alakra nézve némileg hasonlít a fürjhez, minek következ­tében még nem régi időben a vadászok a fürj s a vizityuk korcsának tartották, mely balhitben megerősítette őket az a körülmény, hogy gyakran — különösen őszkor — fürjek társa­ságában találták. A haris a „guvat-félók" közé tartozik s vándormadár, mely májusb4n a fürjek társaságában érkezik, őszkor ugyanúgy el­vándorol. Csőre hosszúkás ékalaku, oldalt kissé összelapitva; a felső ká/a szürkénbarna, az alsó testszinü; a szem barna; a csúd viíágos ólomszürke. A fej barnás — sárga ós fekete foltokkal, a szemek fölött hamuszürke vonás a nyakig ; a torok, a nyak, a has szürke, részben barnán pettyezve; a felső test vörösbarna, sötétbarna ós sárgás szárvonásokkal; a tojó alig észrevehetőleg /

Next

/
Oldalképek
Tartalom