Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak

68 a Hazája. Tartózkodása. Szaporodás. az epehótyag dagadásával jár; végre gyakoriak náluk a bélférgek, mely betegség a fiatal csibék közt nagy pusztítást végez. — E betegségek orvoslását szintén a „tenyésztésiről szóló fejezetben fogjuk tárgyalni. 33. §. A vadpulyka Meleagris gallopavo. Hossza 85 —110 cm.; röpterje 122—150 cm.; kormánya hossza 28—4u cm.; súlya 9 kgrig.*) A szem sárgáskék, a csőr fehéren szaruszínű, a láb halvány viola vagy vörös színű; a fej és nyak kopasz bőrrészei égkékek, a szem alatt sötétebbek; a bibircsek pirosak. A kakas felül barnánsárga, fém zománczczal, minden toll bársony fekete szegélylyel; a derékon s a kormány fedő tollain sötéten dióbarna, kevésbe éles szegélyezéssel ; a szárnyak feketebarnák; a kartollak barnán fehéren, a kéztollak szürkén fehéren sávozva; a kormánytollak egyszínű alapon feketén, hullámosan, sávosan pöttyösen tarkáiva. — A tojó színezete kevésbé élénk, különben igen hasonló a kakaséhoz. Amerikai hónából a pulyka már századok előtt került Európába, de szelídítve. Vad pulykáknak honosítása csak a legújabb időben lett megkísértve s annyira sikerült, hogy ma már honos madárnak mondhatjuk. Hazánknak sok (talán husz) helyén tenyésztik már, és pedig nagyobbára teljesen vadon. A vadpulyka a vizenyős ligetes vidékeket, a folyómenti berki erdőket szereti, melyekben igen kóbor életet folytat; áprilisban dürög, a mikor a kakas, mint a házi pulyka —• kerekbe vágott kormánynyal, felbodrozott tollazattal, leeresztett szárnyakkal forgolódik a tojó körül. Ez utóbbi a földön kapart s alig valamivel bélelt mélyedésbe rakja tojásait és pedig közel szomszédban több egymás mellett. Ez a körülmény is kedvező a tenyésztésre, mert soha sem hagyja el valamennyi tojó a fészkét^ ha élelmet mennek keresni, s így a fészken ülök megvédik a táv'ollevők tojásait a tolvaj szarkáktól és varjuktól. A meddőn maradt pulykák a kakasokkal csapatba verődnek s tovább fotytatják kóbor életüket. Az apró pulykacsirkék már néhány nap múlva annyira röpkópesek, hogy alacsonyabb faágakra felszáll*) A nagyobb számok a hímre, a kisebbek a tojóra vonatkoznak.