Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak
60 Bürgése. Szap irodás. A siketfajd dürgése az enyhébb tavaszi szellők fuvallatával kezdődik, kb. márczius második felében, s a körülményekhez képest tart május elejéig — a bíikkrügyek fakadásáig. A kakasok és a tojók estefelé összegyűlnek a kiválasztott dűrgési helyeken, az előbbiek nagy zajjal beszáll a nak a körülálló fákra, a mit a vadász esti beszállásnak nevez. Ezen helyeket a kakas gyakori hullatékáról is lehet megállapítani, mely a beszálló fát bőven köriti. Enyhe csendes időben a kakas már este kezd diirögni, s néha le is száll a földön kodácsoló tojók közé, a hol a dürgést folytatja. Az igazi dürgés azonban szép csendes időben csak hajnali pitymallatkor és pedig különös k a p p o g ó hangon kezdődik, melyet a kakas folytonosan szaporábban ismétel; akappogás előtt, különösen este, néha kotyog, azaz fóligtelt csutora hangjához hasonló torokhangot hallat. A kappogás c s atta n t á s s a 1 végződik, mely igen erős nyelvcsattantáshoz hasonlít; ezt követi végre a k ö s z örülés vagy z i z e g é s, ama várvavárt — kaszafenéshez hasonló hang, melynek alig néhány másodpercznyi tartama alatt a kakas „sem nem hall, sem nem lát" (innen ered neve is: siketfaj d); ezen rövidke időt a vadász felhasználja, hogy a dürgő kakast belophassa, beszökhesse, azaz néhány tág — mindazonáltal figyelme-! ugrással megközelíthesse. Abban a pillanatban, midőn a kak is a köszörülést befejezi vagy megszakitja — a vadásznak mozdulnia sem szabad többé, s gyakran a legkényelmetlenebb helyzetben kell a legközelebbi köszörülést bevárnia. Virradatkor a kakas leszáll a tojók közé s megtermékenyíti azokat. Egy kakasra 6 tyúkot — öregre többet is számítanak. Ha egy dürgő helyen több kakas jelenik meg, heves harczokat vivnak tyúkkakasok módjára egymással. A dürgés ritkán tart tovább három hétnél; ekkor a kakasok visszavonulnak korábbi tartózkodásuk helyére, mig a tojók alkalmas költési helyeket keresnek. Igen gyakran erdei fahordó utak, ösvények mellé a földbe kapart csekély mélyedést száraz füvekkel kibélelik, s minden viszontagságnak ós veszedelemnek kitett fészken az 5—8, ritkán több tojáson négy hétig kotolnak oly odaadással és türelemmel, hogy a különben igen bizalmatlan szárnyast a fészken meg is lehet érinteni. — A fiókák, alig hogy pehelymeziik megszáradt, azonnal követik a kotlót, mely őket az első időben főkép hangyatojásokkal táplálja. Az első
