Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Hasznosak
57 1. A nagy túzok — Otis tarda — a tágas puszták lakója; szereti hazáját, s csak a legkeményebb telekben vonul délibb vidékekre, — de kóbor, mint a czigány. A madár hossza 115—128 cm.; röpterje — azaz az egyik szárny csúcsától a másik szárny csúcsáig 180- 190 cm.; súlya 6-1-4 kgig, csőre 8 cm.; — igen tekintélyes madár. A csőr egyenes, elül kissé meg van hajlítva, igen erős, szürkén barna; a szemkör vöröses sárga. A nyelve alatt viztömlője van, a melybe kb. 2 liter viz fér. A láb kopasz, pikkelyes, szürke; a c s űd (a láb a térden alul a lábujjakig) 20 cm. hosszú; a lábujjak nagyok. A fej és a nyak hamuszürke; az alsó csőrkáva két oldalán 10—14 cm. hosszú fehér pofaszőre van; a hát vörhenyesbarna, hullámos fekete és fehéres sávokkal; a nagy evezőtollak feketék; a tollszár fehér ; az apró evező tollak s a takaró tollak fehérek. A 23—24 cm. hosszú kormány (a fark) 22 tollból áll és vörhenyesbarna, fekete sávokkal és fehér csúcscsal. A mell, a has, a czombok fehérek. Ez a k a k a s. — A toj ó jó egy negyeddel kisebb, fakóbb szinezetü, s pofaszőre nincsen. A túzok tavaszkor füvekkel, repcze- és borsózölddel, nyáron és őszkor mindenféle magvakkal, káposzta és répafélékkel- táplálkozik ; férgeket, csigákat és bogarakat is szedeget, apró kavicsokat pedig mindig lehet gyomrában találni. Az egyes családok együtt maradnak őszig, — ide-oda barangolva; ekkor 10—20, sőt százra menő csapatokba is verődnek. — Csak a legkeményebb hidegben, különösen ha soká tart a cserepes hó, húzódnak délibb vidékekre, de olvadáskor rögtön itthon teremnek megint. Nagyobb számban úgy a nagy, mint a kis alföldön*) találhatók ; ritkábbak, bár évente ott is megfordulnak, a Morvavölgyben. A túzok érzékei igen élesek ; mondhatni, hogj^ a legbizalmatlanabb, legóvatosabb, s igen jó megkülönböztető képességgel biró vad, a mi a reá való vadászatot nehézzé és gyakran sikertelenné teszi. Csak határtalan bizalmatlanságának és óvatosságának köszönhetjük, hogy még tetemesebb számban élénkíti tág pusztaságainkat. A túzok — mint valóságos futó madár — a földön bámulatos gyorsasággal és kitartással mozog; repülése nem gyors ugyan, de szintén kitartó és könnyű; csak a szárnyrakelés esik nehezére, mely előtt mindig fut. *) A Csallóközben, Fehér és Tolnainegye síkságain. Nagy túzok. Leírása. Táplálkozása és élei módja.
