Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak
32 Tartózkodás. Tápláléka. Hangja. delmes fegyverét képezik ; a felső agyarak rövidebbek, s inkább csak köszörülésre szolgálnak az alsóknak : midőn az ag} rarakat mérgében összeveri: agyarkodik. Az emse agyarai rövidebbek, s ez nem is ezekkel, mint inkább túrással, lökéssel és harapással védekezik. A bőrt kemény feketebarna, hegyükön szürkén festet s érték fedik, melyek különösen a hátgerinczen végig hosszura és sürün fejlődnek. A kan esékhüvelyén szintén erős sertepamacs van. Az erdei az erdőknek legsűrűbb bozótjait kedveli, különösen a keskeny völgyek, szakadások aljában s igen szei'et a sárban, pocsolyában fetrengeni. Csapatokban — c sürli ékbe n él, nappal siirü fenyvesekben szeret tartózkodni, hol az egyes darabok vaczkot túrnak maguknak ; a vaczkok összességét katlannak mondjuk, melyben a csürhe hever. Este az egész csürhe tápra vonul, hajnal pirkadásakor visszavált a sürübe. Az erdei mindentfaló; gombát, pondrót, kukaczot, erdei gyümölcsöt, gyökereket, dögöt, szóval mindent felfal, a mihez juthat; — túrásai s nem különben annak folytán, hogy a tejben álló tengeriben törés által szükségleteinél sokkal nagyobb kárt okoz, — a törvényhozás által a „kártékony" vagyis azon vadak közé soroltatott, melyeket a föld birtokosa a saját földbirtokán elpusztíthat, s óvási időben sem részesittetett, tehát bármikor elejthető. Az erdei fákhoz, különösen a g} Tantát izzadó fenyőfélékhez szeret dörzsölődni, s azokon nyomot hágj 7; ezeket m á z f á k-nak nevezzük ; ellenben a vad sertéi is, különösen a lapoczkák táján a gyanta által annyira telittetnek, hogy Qtt valóságos pajzsot képeznek. A farkát futásban felfelé gyűrűzve, túráskor lógatva viseli; túrás közben csámcsog. Az erdei hangja röfögés, r ö f f e 11 é s ; az előbbit ritkán hallani, az utóbbit csak midőn megijednek, vagy valamire figyelmesekké lesznek; sebzett erős erdei szuszszant, malaczok és süldők élésen visítanak. Az erdei bátor vad s borzasztó fegyvereinek ügyes használatában az emberre nézve igen veszedelmessé válhat. Bár ép testtel az embert kerüli, a vadászatnál különös óvatossággal kell eljárni.*) *) Mint minden veszedelemben, itt is lélekjelenlét, higgadtság segíthet csak az emberen; ha^a nekirontó erdei elől a vadász a kellő pilla-
