Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

16 A vad :iyoma, csapája cseljárása. veszi tápul a fűféléket, a nedvdús mezei vetéseket, a vadonczok gyümölcsét, vadgesztenyét, makkot és bűkkmakkot. Télen beéri száraz füvei, lombbal, szederlombbal és indával, sőt mohával; lerágja a rügyeket és szükségben a fák kérgét; szivesen felkeresi őszkor a burgonyaföldeket, káposztásokat és répaföldeket s az erdei édes gombákat. Fölötte szereti a sót, különösen a vetkezés idejében tavaszkor; ezt mestérséges nyalatok felállitása által szoktuk a vadnak nyújtani. A szarvasvad a társas élet kedvelője lévén csapatokban él. Az erösebb bikák az iizekedés idejéig külön csapatokba verődnek, mig a suták, a tarvad vagy egyszerűen vad az üszk ék-kel és borjuk-kai szintén külön csapatokban élnek, mely utóbbiakhoz a gyengébb szarvasok is, a nyársasok, villások, sőt még a hatosak is szeretnek csatlakozni. Estefelé a vadcsapat öreg vagy vezér-suta vezetése alatt, ha semmi veszedelmet nem sejt, bizalmasan vonul az erdő széle félé; ha e vezér-suta valami szokatlant vesz észre, rövid, éles hangú b ö f f e n t é s-sel tudtára adja a követő csapatnak, mire az ellenkező irányban el üget, vagy eliramodik. Az erdőből a vad csak alkonyat után v á 11 k i a tápra, a mezőre vagy a rétekre, s kora hajnalban visszavált, viszszahuzódik az erdőkbe, a hol a nappalt leheveredve, feküdve eltölti s csak ha nyugalmában zavartatik, áll fel. Nyáron a szúnyogok és a legyek is bántják, a mikor mocsarakat, mocsáros tavakat, dagonyákat szeret fölkeresni, a hol heverész: dagonyáz, dagonyában fekszik. Ezt csakis a rőtvadnál tapasztaljuk. A mélyedést, melyet a szarvas- (és egyéb) vad csülkei nedves talajban, homokban, mohában, fiiben okoznak, c s a p á n a k, — több csapá-nak folytonosságát csapás-nak mondjuk, — mig nyom-nak ugy a csapát, valamint minden más olyan jelenséget nevezünk, amelyből vadra lehet következtetni. (Erről bővebben a nyomismében.) A szarvasvad csapájából meg lehet állapítani, vájjon szarvas és mily erős szarvas, vagy suta volt-e az, ami a csapát előidézte ; ezt ugy nevezzük : a csapa után a vadat meghatározni. Midőn a vad a tápról az erdőbe visszavonul, elébb visszafelé halad egy darabig régi ősapáján, azután tág oldalugrással megváltoztatja az irányát és igy halad nappali tartózkodásának helye felé. Ezt cseljárásnak hivjuk.