Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430
II. Rész: A vadnak tenyésztése és óvása - IV. Fejezet: A vadőr teendői a vad tenyésztése és óvása körül
118 Hnrokvetés szarvas-, dám- és őzvadra. Nyulakra. Foglyokra. nos vadaknak hurokkal, tőrökkel, cseklyékkel, hálókkal s bárminemű egyéb fogó eszközökkel való befogását a vadászati törvény (1883. évi XX. t.-cz. III. fej. 15. §.) egyáltalában tiltja ugyan — kivételt csak a vadászterület tulajdonosa vagy bérlőjére nézve engedve, de ekkor is csak tenyésztési czélokból, — csakhogy a vadorzók az ilyen törvényes tilalmakkal nem igen törődnek. A vadorzók hurkot vetnek : a) szarvas-, dám- és őz-vadra erős égetett vas-, vagy sárgaréz-sodronyból és pedig fölpattantó készülékkel; a vad forgóin ugyanis meghajlítanak egy-egy fiatal fát s arra erősitik rá a hurkot; az ebbe került vad elrántja a ravaszt, s a kiegyenesedő fa felrántja a hurokban lévő vadat. Ez az orzó hurok az emberre is igen veszedelmes. A vad váltóit tehát folytonosan figyelemmel kell kisérni. A szemes vadőr, a ki a károsítás t "a hurkok elszedése által megakadályozza, nagyobb réme lesz mindigavadorzóknak, mintáz, a ki őket egyébként üldözi, s más úton-módon iparkodik talán az esetleg már megrögzött ilyen szokásokat kiirtani. b) nyulakra szintén ezeknek váltóin a sűrűkben, fiatalosokban, a mezei csenderesekben, különösei! a falvakat övező kertek táján, hol a nyulhurkot karóra, vagy bokortörzsre erősítik. Ügyesnek kell lennie a vadőrnek, hogy az ilyen hurokvetö vadorzókat, kiknek rendesen tág kilátásuk van, tetten érhesse. Pedig épen erre kell törekednie, hogy az eféle gazokat az osztó igazságnak átszolgáltathassa. c) Leggyakrabban, különösen téli időben, a helységek, tanyák közelében kazalok, kertkeritések mellett, barázdákban foglyokra cseklyéket (lószőrből fonott hurkokat) szoktak felállítani; vagy karóhoz erősitik azokat, vagy bokortörzshöz, vagy gaz kóréjához, frissen bevetett szántók, burgonya- és répaföldek barázdáiban, csenderesekben, cserjésekben s i. t. helyezik el, a hol csak remén} T van fogásra ; gyakran odáig megy az ityen hurokvetők merészsége, hogy a foglyokat a környékből lassú hajtással oda terelik, a hol a cseklyéket felállították. Itt is szemesnek és ügj^esnek kell lennie a vadőrnek, s minden módon oda kell iparkodnia, hogy a hurokvetőket tetten érje. Minden esetben, a midőn a vadőr a hurokvetőt tetten érte,
