Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

89 Kiáll (ist überhetzt) az agár, a midőn a hajszában — különösen ha segítsége nincs, kifárad, eltikkadva megáll, s a nyulat menekülni engedi. Kiállítani (legen, stellen), a hálót, tőrt, csapóládát, csapóvasat föl- vagy helyére állítani; — a kopószásnál az erdő szélére agarakat szoktak néha kiállítani, hogy a mezőre menekülő nyulat elfogják ; — erdőszéli hajtásoknál, a hol sok vad a mezőre szokott kifutni, egy-két vadászt az első vadász-sor mögé a mezőre állítanak ki. Kiásni (ausgraben) a rókát, a borzot szokás. Kicsúszik (ist gesprengt) a róka, midőn a tacskó elől a kotorékból kiront. Kicsuszszan (fahrt aus dem Baue) a tengeri nyúl, midőn kotorékából kirohan. Kifrecscsent (schmeissen) ; a szárnyas ragadozó kifrecscsenti a híg mészhez hasonló ganéját. Kifüstölni a rókát szokták; nehéz füstöt adó fenyőgalyakból vagy szalmából az öbre tüzet raknak, abba aprított kénkövet szórnak s a füstöt galyakkal legyintve belehajtják a rókalyukba ; a róka vagy kicsúszik a kotorék egyik folyosójából az ott álló vadász csöve elé, vagy a tűz elégése után jól bedugaszolt öbben közvetlenül a hamu-maradék mellett megfulladva találtatik. Kigördül v. kigurul (fährt aus dem Lager), ha vackából menekülve, szinte hason csúszva tovafut a nyúl; e menete csak addig tart, mig közvetlen veszélyben érzi magát; azután rendes szökésekben folytatja futását. Kihallgat-ás (Verhören, Verlosen) a vadkémlés egyik neme, melyet iizekedéskor a szarvasoknál, rendesen a tyúkféléknél alkalmaznak. A vadászati személyzet ugyanis este és hajnal előtt kimegy a vadászterület azon részeibe, a hol a vadászandó vad tartózkodik, s ott alkalmas helyen a rigyető és barcázó agancsosokat, a siket- és nyirfajdkakasokat, a csirregő fogoly-falkát kihallgatják ; az agancsosra nézve megállapítják, hol barcázott utoljára, a fajdokra nézve, mely fára, mely helyre szállanak, a fogoly-falkára nézve, hol szállt le harmadízben ; ezen helyeken kezdődik azután a cserkészet, a reggeli les. illetve a foglyászás. Kihorgozni (aushackeln) vékony fa-ágacskából készült, a vadnak végbélnyilásán keresztüldugott horgocskával a vad beleit kiszedni ; — különösen meleg nyári napokon s főkép vizi-vadnál kell ezt tenni, a mely különben gyorsan megromlik. Kihűlt nyom (kalte Fährte, Nachtfährte), azaz régi nyom, melyen a szimatot csak a legjobb orrú kopó érezi meg. Kikel a szárnyas, midőn a tojásból kibúvik. Kilobbantani (ausbrennen) az elöltöltő puskát szokás — tisztítás után — az által, hogy a csőbe öntött kevés puskaport elsütjük, mi által a puskát biztosabb lövésre elkészítjük. Kinézni a nyulat, a. m. azt vackában meglátni, a körülfekvő tárgyaktól megkülönböztetni. Kis agy (Vorderschaft) a puskaagy fölső vékony része, a melyben a csövek feküdnek. Kiszáll (steigt aus) a vidra, midőn a vízből a pártja jő ; miután ezt rendesen ugyanazon helyen teszi, ezt kiszálló-uük (Ausstieg),nevezzük. Kiszínesedik (ausfärben, ausgefärbt) a fogoly-falka, midőn a fogolycsirkék a kormányon (farkon) a barna széltollakat, a fiatal kakasok a czímert kapják.