Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

Üö Bogarász (inäuselt) a róka, a borz, midőn mulatságból vagy éhségből bogarakat, egereket fogdos. Bőg (röhren) (Felső-Magyarországon használatos) helyesebben barcáz, 1. ezt. Boka (Ballen) a csülkös vad csülkének hátulsó kerek része és ennek negativ lenyomata a »nyom«ban. B. lépés (Ballentritt) ; ha az agancsos hátulsó csülkeivel az élőláb nyomába — valamivel előbbre — úgy lép, hogy e kettős nyomban mind a négy boka lenyomódik. L. » Nyomisme«. Bokrászni (buscliiren), bokorról-bokorra járva vizslával vagy a nélkül nyúlra, fogolyra, fürjre vadászni ; ezen vadászati módot bokrászás-nak nevezzük (buscliiren). Bokréta, a nyúlnak füle vagy farka és a róka farkának fehér vagy fekete csúcsa, de csak midőn a hajsza után a kalap mellé tűzzük. Bömböl (brüllen) 1. a medve, midőn sebesülten dühösen ordít; 2. a bölömbika, midőn éjjel a nádasban hangját hallatja. Borít (beschlagen) a bika, a bak, a kan, a kandúr, midőn fajfentartási tevékenységet kifejtve, a másik ivarra rászökik. Borítóháló (Tyrass) 20 m. hosszú, 1 6 m. széles háló, melylyel a vad az álló vizslával együtt leboríttatik ; fűrjhálónak is nevezik. Borjaz (setzt) azaz szül a rőtvad; borjú (Kalb) a rőtvad ivadéka korának első évében és pedig szarvasborjú (Hirschkalb) üszkeborjú (Wildkalb). Börsenny (Fettflechte) ebbetegség, 1. I. rész VII. fej. 9. Borzeb (Täckel, Dachshund) apró, erős, jobbára barnafoltos fekete ebfaj, hosszúkás, keskeny derékkal és kurta, görbe, lőcsforma lábakkal (lőcslábú tacskó) ,melyet borzok és rókák felkutatására, de kopóképen is használnak; borzfogó (Dacliszange) vasból készült, harapófogóhoz hasonló vadász-szerszám, melylyel a borzot a kotorékból élve kihúzzák, kirántják ; b. kotorék (Dachsbau) tekervényes földalatti üreg, melyet a borz búvó és lakhelyül készít magának ; b. villa (Gabel, Dachsgabel) vasvillaalakú vadász-szerszám, melylyel a borzot nyakánál fogva leszorítják ; b. odu vagy b. vár (Dachsbau) a borz kotoréka ; b. zsák (Daclishaube) kúpalakú, a végén vaskarikás háló, mely a borz- vagy rókakotorék öbében kipeckeltetik, hogy a kopók által űzött borz vagy róka belerohanjon. Búg (brunftet) 1. az erdei (vadsertés), midőn a kan az emsével fajfentartási ösztönből közösül; 2. a vadgalamb (heult), midőn hangját hallatja. Bugyog (prudelt) a nyirfajdkakas, midőn dürgéskor ugrándozva s ide-oda futkosva, hangját hallatja. Bukdácsol (stürtzt sich) a vizi vad, midőn élelmet keresve, fejjel a víz alá merül s hátulját egyenesen fölfelé tartja ; bukdos (taucht), midőn veszély láttára a víz alá merül ; bukik — (taucht), midőn a víz alatt messzire elúszik. Bukfencet vet (rollirt, kollert) a nyúl és (überstürzt sich) más vad, midőn futtában fejen lövetvén, egész testét túlhajtja a fején. Bunda (Fell) a medve és a farkas bőre. Burukkol (girrt, lacht, ruclist) a vadgalamb, azaz szól. Búvó (Nothbau) a rókának kisebbszerű ideiglenes menhelye, melyet rendesen síkságon ás, hogy ott eső és ellenség elől menedéket találjon. Cafat (Lappen, Federlappen. Tuchlappen) a. m. aggaték 1. ezt.