Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.

50 Vedd fel! Hozd el! Hozd elö! — A szobaidomításhoz tartozónak azt is lehet tekinteni, hogy a vizsla, a mig a tett mezejére nem ér, gazdája mögött maradjon, őt közvetlenül kövesse; az ez ellen vétőt az idomító Hátra! szóval maga mögé parancsolja. A mezei idomításnál főleg az ebek keresési modorára kell ügyelni. Ha a vizsla egyenes irányban maga előtt keres, jobbrólbalról meglapult vad mellett elhalad; midőn az idomító e hibát látja, szép keresési modorra úgy szoktathatja vizsláját, ha — irányt változtatván — Erre! vezényszóval oldalt keresésre biztatja az ebet. Ha sebesen keres: Lassan! szóval nyugodtabb keresésre inti; midőn a vizsla vadnak szimatját felkapja: Vigyázz! Lassan előre ! szavakkal figyelmes közeledésre serkenti; s midőn a vadat egészen megközelítette, a mire a vizsla magatartásáról lehet következtetni: Hasalj ! Lapulj! vagy feküdj! szóval lehasalásra vagy legalább szilárd állásra figyelmezteti. Lövés után csak Hozd elö parancsra szabad a vizslának az ejtett vad után sietnie, azt felvennie, és előhoznia. Keresés közben — különösen a fiatal vizsla pacsirtát vagy más madarat is szokott állani, azaz az orrába kerülő szimatra kinyújtott testtel, egyik előlábát felemelve, merev farkkal — szinte meghökkenve, megáll s addig nem mozdul, a mig a madár helyt marad ; ilyenkor a madárnak felrepülése, vagy máskor nyúlnak kiugrása után, ha a vizsla a madarat vágónyulát űzni akarná, gyorsan és erősen kiejtett fuj ! szóval vissza kell tartani; esetleg megdorgálni, vagy meg is fenyíteni. Ha az el) szépen keres, a vadat jól vagy szilárdan állja, ha be nem ugrik, azaz idő előtti, szenvedély sugallta sietéssel vagy ugrással a vadat fel nem veri, azaz fél nem kergeti; ha a félreppent madár után nem fut, a menekülő, futó nyulat mibe sem veszi: szépen dolgozik. Kitűnő tulajdonsága a vizslának, ha nem szorít, nem melleszt, nem tép, azaz a vadat szájában nem szorongatja (némely vizslának az a csúnya tulajdonsága van, hogy a vadat szájában annyira összeszorítja, hogy megrepedt testéből a belek kinyomulnak) a szárnyas vadat lábával vagy szájával nem kopasztja, a sebzett nyulat agyon nem szorítja, össze nem marczangolja, hanem mindent elevenen, a meg nem sebesített vadat, p. o. a fogott rucafiókát sértetlenül előhozza. A vizsla szeles, midőn a mezőn — nem figyelve a vadász bivására, füttyére ide-oda száguld, vagy a felvert vadat, látván, hogy az hol szállott le, odáig üldözi stb.; el van kapatva, midőn nem a vadász, hanem