Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729
I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.
48 előrészekkel, s rövid, de igen izmos, mérsékelten lőcs formán görbe lábakkal (lÖcslábú f.), erős, hegyes orrban végződő fej. meglehetősen hosszú, felkunkoritott fark, élénk szem, nagy vadászszenvedély, marakodó türelmetlenség jellemzi ezen ebfajt. Színezete fekete, barna végtagokkal, barna foltokkal a szemek felett és a fark alatt; nyúlszürke sötétebb hátvonással; ezüst- és hamu-szürke sötétebben csíkozva vagy tarkázva (tigrisek); sárga, fehér foltokkal a mellen, a lábak végén és néha a nyakon; vannak sima, tüskés, és hosszú szőrű fajok. A tacskó a vadászatra használt ebek közt a legkisebb ugyan, de a legbátrabb; egyaránt használható földalatti munkára, mint kopónak is. Legjobb tulajdonságúinak tekinthetők : ha csak akkor csahol, midőn a vadat látja; ha a kotorékot él nem hagyja, a míg a róka el- vagy vissza nem veri vagy előle más módon el nem menekül; ha a róka és a borz előtt csaholva feliszik mindaddig, míg [a kotorékot át nem törik, azaz a föld színétől ásott gödörrel a folyosót átszelik; ha nem fölötte fogas, azaz a fiatal rókát meg nem fojtja, az öreggel nem marakodik, hanem 40—50 ctm.-nyiről folytonosan és szenvedélyesen csaholja. Némelyik tacskó második, némelyik csak negyedik évében válik vadászatra alkalmassá. Idomítani nem igen lehet, de nem is kell. A mely tacskónak a róka és a borz, a nyúl vagy egyátalában bármi vad ellen való ellenszenve, tehát az üldözési szenvedély, nem természetében fekszik, azt kár etetni. Jó füttyre szoktatni és biztatásképen: Hol a róka ? Itt a róka! Tah-tah-tah! szavakra. 8. A vizsla. 1) Setter .= hosszúszőrű angol vizsla; Pointer — rövidszörü angol vizsla; hosszúszőrű, rövid szőrű és tüskés-szőrű (Griffon), német vagy cseh vizsla. (Az egyéb fajokat itt mellőzzük). Az angol vizsla finom, de egyúttal erőteljes, rendkívül izomdús testalkatú, heves vérmérsékletű ebfaj. Jellemzi mindenekelőtt fölötte kifejlett, a pointereknél csaknem négyszegletessé váló orra; az egyenes, szinte víz-szintesen viselt, tövénél vastag, élesen csúcsba kifutó s csak a setternél alig láthatólag meghajló fark s az éles törés a homlok és az orr között. ') Vizslanevek: Ádám, Csitt, Cenk, Deli, Füge, Fürjes, Hajnal, Haris, Lenke, Opos, Pái-ta, Rica, Rigó, Sári, Tisza, Úrfi. Yid.
