Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

17 tollakat, szőrt és csontokat kínosaknak látszó testmozdulatok közt — gumó alakjában kihányják: kiökrendezik. Ganéjukat, a mely folyékony mészhez hasonlít, kifrecscsentik. 2. A fajdfélék. — Tetraonidae. A siket fajdkakas vagy nagykakas — tetrao urogallus megszólal, a midőn tél vége felé, az enyhébb idő beálltával — kedvező körülmények között néha már február végén — szerelmi dalával megkezdi a dürgést, mely zordabb helyeken kivételesen május közepén túl is (a nyírfájánál május végéig) eltart. Ilyenkor már este felkeresi a dürgési helyet, s ott beszáll, azaz fára száll, s néha ilyenkor dürög is; ez az esti beszállás; a fa, a melyre száll, az esti beszálló. Már hajnal előtt lehet hallani - az időjáráshoz képest sűrűn, avagy megszakítva gyorsan felhúzott puskakakas recscsenéséhez hasonló — kettős csattanását, mely majd gyorsan ismétlődik, majd csakhamar megszakad; a nagykakas kapjjog; a kappogás előtt, különösen este, néha kotyog, azaz félig telt csutora hangjához hasonló torokhangokat hallat, A kappogás mind szenvedélyesebbé válik, s végződik a csattantássál, mely igen erős nyelvcsattantáshoz hasonlít; ezt követi végre a köszörülés vagy sziszegés, ama várva várt — kaszafenéshez hasonló hang, melynek alig néhány másodpercnyi tartamát, mely alatt a kakas »sem nem hall, sem nem lát« — arra felhasználja a vadász, hogy a dürgö kakast belophassa, beszökhesse, azaz néhány figyelmes ugrással lőtávolra megközelíthesse. A nyirfajdkakas vagy kiskakas — tetrao tetrix — hajnali pitymallatkor száll le a dürgési térre; ott fúj, csuhúkol, midőn ugrándozva, messzire hallható fuvásszerű hangot ád; bugyog, bugyburékol, midőn hóbortos tánca közben földre nyújtott nyakkal kigyóra emlékeztető módon ide-oda futkosva, rhytmikus dallamát hallatja, Neszel, ha gyanút fogva, táncolása közben megáll, s magasra tartott nyakkal, de gyakran anélkül, hogy bugyogását abban hagyná, élesen megfigyeli környezetét, Összecsap, viaskodik, ha hason erejű vetélytársának nekiront, vele küzd, mig vagy az odább áll, vagy ő kénytelen a dürgési térről menekülni ; ilyenkor elvonul; elvonul akkor is, ha elriasztották, ha a tojók elszálltak, vagy midőn jószántából nap kelte után fás vidékre repül, a hol azután valamely fa tetején még órákig bugyog, majd leereszkedik, s a tojókhoz leszáll. (Szontágh B.) HUNIG 1. : VADÁSZATI MŰSZÓTÁR. 2