Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

12 keresztezésbe. — A hullaték is jó jel, de időjárás és évszak szerint igen különböző. A szarvas- és az őz vad, midőn rajta sérülés ejtetett, ezt az által elárulja, jelzi, bogy álló helyéből vagy jártában is kisebbet-nagyobbat szökik, vagy felágaskodik, vagy rúg, vagy előre bukik, vagy hányat veti magát s i. t. A vadász ilyenkor azon helyre siet, a hol a vad jelzett, s keresi lövésének további tnnujeleit: a becsapó golyó által lemetszett szőrt: a sebszÖrt, mely után a lövés táját is meghatározhatja; a vérnyomot, mely szintén s csaknem mindig a seb tájára enged következtetni; esetleg a csontócskáikat, melyeket a golyó a sebhelyből maga előtt kirántott. Ha mindezt megvizsgálta, zöld galyat tör le s ezt ráfekteti a talált nyomokra: galylyal jelöli a nyomot és pedig ligával a menekülés irányéiban. A sebzett vad a csapatot, melynél eddig tartózkodott, elhagyja: kivál belőle s kisebb-nagyobb távolságiján leheveredik, megbetegszik s végre kiadja páráját: megdermed. A vadász a dermedt vadat különösen meleg időben — köldöke táján kissé felmetszi: félhasítja, hogy a felül fekvő vékony belet a nyiláson kihúzhassa, s ez alatt galyat húz keresztül (hogy a vad belsejében képződő gázok kimenekülhessenek) és pedig bikánál az ággal, sutánál a lombbal a fej felé; ez annak is jeléül szolgál, hogy a vad birtokba vétetett, ahoz tehát más vadásznak nyúlnia többé nem szabad. Végül a vadász az elejtett és haza szállított vadat kizsigereli, lefejti csuháját és feldarabolja. A sebet lövésnek nevezzük: nyaklövés, lapocka- vagy válllap-lövés, ágyéklövés, veselövés, comblövés, farlövés, szügylövés, harántlövés, azaz rézsútosan elülről hátrafelé, vagy viszont az egész testen végig — horzsolólövés, ha csak a bőrt felhorzsolta; gerinclövés, ha a gerincet szétzúzta stb. Szarvasvadra legnemesebb vadászati mód a cserkészet, midőn a vadász egyedül, minden segítség nélkül, iparkodik a nemes vadat megközelíteni és elejteni; midőn ezt kocsin teszszük : barkácsolunk. 2. A dámvad. — Cervus dama. L. A dámvadnál a vadászkifejezések ugyanazok, mint a szarvasvadnál, de a kifejlődött szarvakat lapátnak nevezzük. A dámbikát csaposnak, villásnak, gyenge lapátosnak, az erőset egy-