Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

10 széjjel álló agancstörzsein erős, hosszú, gyöngyös ágak fejlődtek: ellenben silány, midőn gyenge, egyenes, egymással csaknem párhuzamosan haladó agancstörzseken gyenge, vékony ágak vannak. Az agancs a szarvasnak védelmi és támadó fegyvere, midőn üzekedéskor vetélytársával mérkőzik, viaskodik, megküzd, vagy sebzetten az ebnek ellene szegül, vagy végre feldühödve, a vadászt is megtámadja. A helyes vadásztól megkívánjuk, hogy különösen a szarvas-, őz-, erdei vadat, de a többit is — a vad által hátrahagyott különféle nyomok után felismerje: a vadat a nyomokból meghatározza. A németek e tekintetben annyira mentek, hogy 72 úgynevezett jelet állapítottak meg, a melyek szerint a szarvasbikát a sutától és minden más vadtól meg lehessen különböztetni, meg lehessen határozni. Ezekből itt csak azokat soroljuk fel, a melyekről tudjuk, hogy a gyakorlati vadászok figyelembe venni szokták. 1. A bika az egyik oldal lábpárját nemcsak a másik lábpár elé, hanem szélesen melléje is rakja (a mi a sutánál csak a vemhesség utolsó idejében történik, a mikor e körülmény nem okozhat zavart, mivel ezen időtájban szarvast nem lőnek, azt tehát nem is nyomozzák) és pedig úgy, hogy ha egy teljes lépésben a jobb élőláb nyoma a bal hátulsó láb nyomával s szintúgy a más két nyom vonal által összeköttetik: tág - - úgynevezett András — kereszt támad. Minél tágabb e kereszt, annál derekabb, annál erosebb a szarvas. Ezt keresztezésnek mondjuk. 2. A szarvas a csülökpárt szorosan egymáshoz szorítja, minek következtében a hátrahagyott nyom elül kerek, tompa, inig a suta nyoma, minthogy csülkeit sokkal lazábban hordja, elül szélesebb és hegyes; a bika nyoma tehát tompa és szorult. Ez a tompa és a szorult nyom. 3. A csülköknek egymáshoz tartásából következik, hogy a negativ lenyomatban a csülök-közben is különbségnek kell lenni. A bika uyomában — hegyétől a bokák felé — keskeny, felül éles emelkedés látszik: az él; a suta nyomában a csülökpár között mindig több föld vagy homok marad. 4. Különösen a jó agancsos úgy lépdel, hogy hátulsó lábával előlábának nyomába lép, de kissé kíiljebb; ez a hozzálépés. Ez ugyan a sutánál is előfordul, de sohasem következetesen több, egymást követő lépésben és csak a vemhesség idejében, a