Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

94 mint a legvénebb suta ; v. ö. »nyomisme«. Lerántani (packen, festmachen, •decken) ; a szelindekek lerántják a vaddisznót, a hajtófalka ebei lerántják a szarvast, midőn füleinél fogva földre húzzák, v. tehetetlenné teszik. Les (Anstand) azon hely, a melyen a vadász elrejtőzve, lövésre várja a vadat; a lesvadászat gyakorlása, a leses is így neveztetik; — lesbe áll a vadász, midőn fedezetet nyújtó helyre áll, hogy az arra elvonuló vadat elejtse; a hiúz és a vadmacska is leselkedik,lesi a prédát, midőn faágon meglapulva várja az arra váltó vadat. (Ez utóbbit, hogy t. i. a hiúz faágról veti magát prédájára, újabb vadászati irók kétségbe vonják). Lesemelvény (Kanzel, Hochstand) erős fára vagy oszlopra készített leshely. — Lesgödör (Grubenstand) ülőhelvlyel ásott gödör, bogv abban a vadász meghúzódjék. Lesipuskás a. m. vadorzó, 1. ezt. Lesüvegelni (behauben) a sólymot szokták, azaz erre készített süveggel letakarják az egész fejét, hogy ne lásson. Leszálló (Abstieg) azon hely, a hol a vidra a vizbe csúszni, a fára mászó kis ragadozó leszállani, a földre ugrani szokott. Letarkózni (nicken) a tarkókést a vadnak tarkójába szúrva, annak gerincvelejét elvágni, a mi azonnali halált okoz; letarkózni a nyulat füle tövébe a tenyérrel mért csapással kivégezni. Levágja magát, leveti in. a szalonka, midőn — különösen szeles időben — az erdő széléhez érve, mintha követ dobnának — lecsapódik s a cserjés fölött tovább búz. Leviszik a kopók a vadat, ha azt oldalt vagy bátra-felé a ha jtásból kiűzik. Leüti (schlägt); a medve 1. ellenét, lábával borzasztó csapást mérve reá, prédáját is 1. ilyenkor rendesen a derekát töri le. Liba (Gans) a vadlúd fiatalja. Lőcsláblí-nak a tacskót nevezzük görbe lábairól, melyek lőcshöz hasonlítanak. Lombjel (Wenden, Himmelszeicbeu). Ha az agancsos fiatal lomboson keresztülvonul, itt-ott megtördeli agancsaival a zsenge lomb-ágakat, mi által magát kétséget kizárólag megkülömbözteti a sutától, 1. »nyomisme«. Lombos (brav, prächtig) az agancs, midőn tág, szétálló, terebélyes — hosszú ágakkal, szép gyöngyökkel bir. Lövedék (Projectil) a mit a puskapor a vad felé röpít: golyó, szatyma, göbecs. LÖvéd (Schiess-Schirm); a kerített vadászatnál, melyet költséges voltánál fogva a múlt és múlt előtti században is, mint jelenleg, csak fejedelmek gyakorolhattak, a fejedelem és vadász-vendégei részére emelvényt — gyakran egész pavillont — készítettek, s e mellett av adat elhajtották ; ez a lő véd. —- Jelenleg a vaddisznó- és fácán vadászatoknál (hajtásoknál) alkalmazott, fonadékból készült rejtállásokat is lővédeknek nevezik. Lövés (d. Schuss) a puska durranása ; a tény, ba valaki lő ; a seb, melyet a lövés okoz; innen: fejlövés (Kopfschuss) nyak-lövés (Halsscb.) stb. a testnek részei szerint; komor-lövés (Hohlsch.), mely nemesebb testrészeket nein sért; keszeglövés (Schmalsch.) stb. Lövésdíj-at (Schussgeld) űzetnek a vadásznak minden, a reá bízott vadász területen — a birtokos maga vagy vendégei által is lőtt, és