Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 3. Összegezés - XV. SZÁZAD
150 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA beszélt lólopásról, hanem elkötésről, a ki gyakorolta, nem volt tolvaj, hanem lókötő. És Beke, Káli és Boros uraimék 1389-ben ugyancsak kitettek magukért, a mikor Tötös uramnak 40 ménesbeli lovát, közte három 100—100 forint értékű hágómént, elkötötték. A sertéseihajtás már inkább tolvajlás számba ment, ámbár Bereg alispánja 1364-ben igazi zsákmányoló lovas-nomád tettet vitt végbe, a mikor Eszényi Tamás uram birtokára hatalmasul rátört, ott népeivel nagy fosztogatást vitt végbe s magának a zsákmányból 500 sertést megtartott. Ennek a tettnek szabása megállapítja még a XIX. században is a virtust, holott a malaczlopás megbélyegző bűn, más szóval: a sikerült nagy rablás virtus — a kis lopás bűn volt: „Die kleinen Diebe hängt man, die grossen lasst man laufen" mondja a német. És a midőn ez így volt a társadalom szinén, elgondolható, mi járta az alsóbb rétegekben. A legelő jelentősége, mely az állattenyésztésre, mint ősfoglalkozásra is visszasugárzik, leginkább a Győr nemzetségi Miklós birtokszerzéséből — 1313-ban — vehető ki; az eladó Lipót és fia t. i. a legelő iránt jogaikat fenntartják. A pásztorkodás tekintetében e század legnevezetesebb ténye mindenesetre az, hogy a király Szt-Gál kanászbojtárjait szabad királyi vadászokká avatta. XV. SZÁZAD. Ménes. 1429. Borsodmegyének Palóczy Mátyás jelenlétében tartott gyűlésén, az alispán, szolgabirák és hites ülnökök esküvel bizonyítják, hogy Szegedy Syketnek nevezett Balázstól, ennek ménesbeli lovait és egyéb marháit — Sajó Szögedről Berenthey Miklós és Ungai Péter elhajtották. 1 1 Melczer család okm. tára p. 57. E vállalkozással kapcsolatban a Berenthey név önkénytelenül emlékeztet a Kirgizek Ba ranlá-]ára, mely szabadrablást jelent. A Berenle név egyébiránt élő családnév. H. O.
