Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

64 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA a Mammuté volt; ellenben a barlangok tüzetesebb megszállása a hideg, a rénszarvas korszakát jelenti. E kor vadászembere nem igen tanyázott kizárólagosan barlangban; de a szabadban való tartózkodásának nyomai elenyésztek, mert nem borult reájuk védő löszréteg. E korban az állatvilág, ha nem is egészen, de lényeges részei szerint más; — és másképen alakult az ember élete is. A barlangban való élet a szabad ég alattival szemben haladást jelent és ez a haladás a Magdalénien iparában jelentkezik, mely bámulatosan egyezik a franczia leletekkel. Itt már csont- és szarufaragványok, csiszolt és fúrt szerszám lép föl. Akad finoman kihegyezett csontvarrótű, szabályosan kúpalakú kópjahegyek a rénszarvából, a nyélbe szolgáló végen vésőszerűen megmunkálva és reszelőmódra tapadóvá téve. A kovaszerszám ekkor is föltünteti a levél- és lapualakú forma mellett az ujjszerü vakarókat, a melyeknek itt oly sorozatát láthatjuk, a mely vonatkozásba tehető a magyarországi palaeolith-tel, annak igazolásával. A sorozat a következő: Gudenusbarlangból — Krems táján — való a (28. ábrán) bemutatott kovavakaró, mely typikusan|ujjalakú és HOERNES megjegyzése szerint inkább hasonlít egy Moustérien racloir-hoz, mint valamely Magdalénien-alakzathoz. A Gudenus-barlang ugyan e szerző szerint kultúrtörténeti szempontból igen nevezetes. Rétegzeteinek összessége három rész szerint különböztethető meg. 28. ábra. 29. ábra.