Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

52 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA finom fogacsolású volt; akadt számos, Dentalium badense nevű csigából alakított gyöngy — a csiga, elefántcsontfehérség mellett, csőalakú — lehetett úgy hatszáz darab — 2—3 cm-nyi — ezek valószínűleg zsinórra voltak egykoron fűzve. A legnevezetesebb darab azonban egy, a Mammut agyarából faragott bálvány-féle — idól — alak volt, több részre törve ugyan és hiányos, de a fej, a derékrész és a balkar felismerhető. Az alkotás különben igen kezdetleges és emlékeztet arra, a melyet e: könyv 7-ik ábrája mint franczia leletet adott. Ebbe a sorba tartozik 25. ábra. 26. ábra. 27. ábra. azután az a díszített csont is, a melyet Pfedmost, mint szintén morva lelhely, nyújtott (25. ábra). Pfedmost különösen az ismert magyar leletre nézve bír fontossággal, mert lapú-alakra megmunkált dárdakövei, vagy lándzsái, a pattintás bizonyos durvasága folytán nagyon emlékeztetnek a magyar leleten és tova Oroszországban tapasztalható müszerességre. Pfedmost kovaszakóczája, a melyet a 26-ik ábra tüntet fel, emlékeztet a klasszikus Chelles-typusra'; de mégis lényegesen eltérő, mert nem keskeny, hegyes, hanem középen szélesen terpedt és mindkét vége felé hegyesen kifutó. A (27-ik ábra) ujjalakú penge, mely semmi különöset nem mutat, Pfedmost Középeurópának, sőt egész Európának ez idő szerint leggazdagabb Solutréen leihelye, a mely azonban ma már teljesen ki van aknázva. A kulturréteg állatmaradványai — mind hasogatva és