Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS-KOKORBAN 51 ÁTMENETI FOKOK. I. As y lien és Ar isién (T o u r a s s i e 11). Az átmenetek már nem esnek a diluviumba, de azért a kőkor tovább tart, evvel oly átmeneti területre lépünk, a mely földtani és az állatvilág tekintetében már a jelenkorhoz hajlik; régészetileg azonban és művelődésileg még nem tartozik a neolith-korszakba. Itt merül föl az üres köz, a hiatus fölött folytatott tudományos vita. Az egyik fél azt állítja, hogy a meddő, az ember létének nyomait nem tartalmazó rétegek oly közbenesők, a melyek az ember tekintetében megszakítást, űrt vagyis hiatust jelentenek; a másik fél mindenben az átmenetet, ebben a folytonosságot keresi, tehát tagadja a hiatust. Az „Asylien" és „Arisien" a „Mas d'Azz'/"-barlangtól veszi eredetét, a melyen az Arise vadpatak keresztül folyik. Az As y

lient PIETTE alkotta át a d'Azil-bői, mert ez eredetileg „Maison d'Asyle"-1 jelentett. Itt fordulnak elő bizonyos iratos kövek, a melyek — mondhatni — titokzatosakká válnak, oly betűkhöz hasonlító jegyek rendén, a melyek a lapidár-betükhöz bámulatosan hasonlítanak, a miből PIETTE a phönicziai írás eredetére vélt belőlök következtethetni. Ezekkel azonban itt ne foglalkozzunk, mert messze vezetnének, hanem lássunk az átmenethez tartozó kőszerszám alakzatai közül kettőt, hogy az előzményekkel és a továbbiakkal viszonyíthatok legyenek. 14. ábra. 15. ábra. 4*