Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

84 MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA felfogására, a mely a tüzet nem mint emberi-elme szülte művelet eredményét, hanem isteni eredetűnek vette, az első élő szikrát PuoMÉTHEüsz-szal az égből lopatta; igen, a honnan a gyújtó villamszikrája czikázik. Egyben reámutat PESCH EL 1 mondására, mely a tűz tudatos gerjesztésének őskori felfedezőjére vonatkozik és azt fejezi ki, hogy egy ilyen emberi Prometheus, éleselműség dolgában, egyenlő fokon állott volna a történelmi korok leghatalmasabb gondolkozóival. Ez a Pithecanthropustól nem telhetett. Tudásunk szerint, azon a fokon, a melyen ma 1904 — áll: DUBOIS felfedezése, az ember történetének kiindulási pontját jelentené. És ha e ponton megfordulva, egy pillantást vetünk arra az útra, a melyet az ismeretnek be kellett futnia, hogy a kiindulás ez első pontjához eljuthasson: bámulatos fejlődési menet képével állunk szemben. Eltekintve a legelemibb fokozatoktól, már a korlátoltsággal járó babonából való kibontakozás is (mely ma sem tökéletes) annak a fölismerésnek útja, hogy minden tudás őseredete a tapasztalás küzdelmes pályájából merült föl: mindez egy óriási fejlődési menetet jelent, melynek eredménye: a fölismerés. E fölismerés fokához mérten furakodik az ember tudásvágya a Föld rétegzeteibe, osztályozva azoknak anyagát, keletkezésük sorrendjét, a bennök rejlő őskori, rég leáldozott lényeknek jelentőségét, egymáshoz és a most élőkhöz való viszonyát, végre összemérve mindeneket önönmagával, azon van, hogy kibetűzze saját létének történetét. RÚTOT idézett művében, mint geologus és egyszersmind palaeo-ethnologus, a fejlődési menetet a rétegekben rejlő kőszerszámok kikészítési módja, foka és alakiságai szerint iparkorszakokra bontotta. Mint legalsóbb, mert legkezdetlegesebb, a legrégibb geologiai réteghez kötött fokot — azonban csak föltételesen az ú. n. 1 RESCIIEL OSKAR : „Die Urzustände des Menschengeschlechtes. Völkerkunde," Leipzig, 1895 p. 141.