Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

II. MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS-KŐKORBAN. Saxa et ossa loquuntur. Beszél a kő, beszél a csont. Korunk tudományos törekvéseinek egyik legcsodásabb, legvonzóbb vívmánya: a palaeo-ethnographiának, vagyis ősnéprajznak megalapítása és határozottabb formában való kifejtése. Ott, a hol elnémul a szó és a hagyomány, meg kell szólalni a kőnek, a csontnak, a valónak. És nht keres, mit kutat az ember az ősnéprajz terén; mi az, a mit meg akar állapítani; mi érdeke rejlik oly korszakok felkutatásában, a melyeknek írott története nincsen, mert nem is lehet a történetírás közönségesen vallott és elfogadott értelmében ? Ha valamely szakkal, úgy az ősnéprajzzal önönmagát keresi az ember; saját őstörténetét igyekszik megismerni avval az elmével, a melyet oly magasra, oly fényesre kifejlesztett és kipallérozott, a mióta a puszta állatiasságból kiszakadt, életczélokat ismer, és a mióta tudatosan mások javára is akar és tud tenni ha kell áldozni is. Az bizonyos, hogy az ember legnemesebb tulajdonságai — éppen úgy, mint az ellenkezők — fejlődés eredményei;