Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

I. A kiindulás

A KIINDULÁS 51 a mai homoktenger borít, az egykoron termékeny volt, embert táplált és művelődést fakasztott? De bekövetkezett oly korszak, mely a sívó-futóhomokot és a világporból alkotott löszt még kötetlen állapotban, a Burúnok szárnyára vette, iszonyú kavarodásban vitte tova, majd a fizika törvényeinek megfelelően letette, reáborította arra a területre, mely élt és virágzott. — És hogy legalább a széleiről megmenekült embertömegek nyájaikkal, barmaikkal, méneseikkel nekiszorultak azoknak a megtelepedett pásztornépeknek és nomádoknak, a kiket a por- és homok-Burúnok nem értek el. És hogy az így támadt torlódások indították el azt a népáradatot, melyet „népvándorlás" alatt jegyezett fel a történet! A tulajdonképpen való indító ok tehát a legtermészetesebb és éppen azért a leghatalmasabb volt volna, t. i. a „létért való küzdelem", legelső sorban harcz a — legelőért! És ekkor nem Attila indította a Hunnok áradatát nyugot felé, hanem a szükség vasvesszeje alatt nekilódult a hunn áradat és ez fakasztotta ki Attila vezéri zsenijét. Erről beszélnek nekem SVEN HEDIN és STEIN AURÉL homokba temetett romvárosai. — És én erre majdan — ha megérem — az „Őshaza" kérdésének tárgyalásánál még vissza is fogok térni. Csak egy szavam van még a lösz-lerakodásokhoz, melyek Ázsia belsejében oly kiválóan hatalmasak, a melyek keletkezésük szerint Eonokhoz vezetnek, melyek ismét nagy szemhatárra vetik fényüket, igaz, hogy el is tünedezve a multak ködében, homályában. Mit mondanak nekünk azok a hatalmas lösz-lerakodások? Ma a tudomány egyetemébe jbe van véve egy magyar kutatónak, LÓCZY Í.AJos-nak, remek megfigyelése és meghatározása. Ő mint gróf SZÉCHENYI BÉLA ázsiai utazásának;

1 részese Singafuban egy két méter vastagságú, érintetlen löszréteget figyelt meg és e réteg alatt reábukkant chinai sírokra, a melyek kimu1 SZÉCHÉNYI BÉLA gróf Keletázsiai útjának tudományos eredményei. 1890 és JOHANNES WALTHER

: „Das Gesetz der Wüstenbildung" 1900 pag. 138.