Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

374 a ma c. yarok nagy ősfoglalkozása d) Minden állandóan itt lakó háztulajdonos, kinek egy nyilasnál nagyobb ház után való földje van, minden nyilas után 8 darab nagy, 40 darab kis jószágot legeltethet. e) Minden házzal bíró állandó lakos, tanyaföldbirtokos, minden nyilas után 8 nagy, vagy 40 kis jószágot legeltethet. f) Bármennyi tanyakaszáló földje legyen is az itteni lakos polgárnak, 184 darab nagy, 920 kis jószágnál többet a Horto­bágyon és az erdőn nem legeltethet. g) A számadó pásztor legeltetési joga 8 nagy és 40 kis jószág; a cselédé 4 nagy és 20 kis jószág. 9. A jószágtartó gazdaközönség a legeltetés körül előfor­duló ügyeit egy intéző-bizottság útján gyakorolja, mely a város tanácsával szemben is véleményező és javasló joggal bír. A pász­torok ellenőrzését pedig az intéző-bizottságból választott fel­ügyelő gazdák gyakorolják. 10. A tenyésztőgulyákba a gazdák alkalmatos bikái — 60 tehénre egyet számítván — évenként bírálat után beosztatnak s ezek után bikabért szednek. 11. A gulya legkisebb létszáma 500, legnagyobb 1000 darab. A ménes legfeljebb 400 lóból állhat. 12. A juhok kihajtása márczius 15-én, a lovaké és sertéseké április 1-én, a szarvasmarháké április 15-én kezdhető meg. Sertések október 31-én túl a Hortobágyon nem legeltethetők. 13. Az ökörföldre jármos ökrök, illetőség arányában hajt­hatók, még pedig 16 darab illetőség után 2 darab, 16-tól 32-ig 4 darab; 32—64 után 6 darab; 64—128 után 8 darab; 128—150 után 10 darab; 150—184 után 12 ökör. Még nem jármolt, bármi korú tinót az ökörcsordából a tinógulyába kell veretni. 14. A sertéseknek az Árkus folyásán túl külön legelőjök van. Pásztorfélék : Számadó csikós, gulyás, juhász, „ kondás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom