Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

függelék 371 felelt a vásárosokénak, az ősiségben azonban bárcza helyett valóságos mjil szerepelt. Minden tulajdonos ismerte a nyilát, így a nyilakat adták össze, elfedték és húzták. Innen ered a nyilvetéssel osztott földnek nyilasföld neve és ezért nyű a nun bádog bárcza vagy billeg. így nevezték ezután a földosztásnál egységül szolgáló területet nyilasnak, mely a körülmények szerint alakult. Erre nézve a példák ezek: 1669. A városi tanács határozata összébb vonja a nyilasok területét ú. m.: „Az mennyi lépés volt egy nyilasban, két lépéssel alább száll". 1671. A városi tanács határozata szerint: „egy nyilas huszonnégy lépés" széles. 1673. A városi tanács határozata: „Senki az város lakosai közül az Elepjn és Kősélyszegben ötven lépésnél szélesebb földet fel ne fogjon, az hossza tíz annyi. Míg azt meg nem szántja, mást ne foghasson fel és csak három szántásig bírja". Később hét szántásos lett. 1696. „Földinspector uraimék penig az Regestrumokat revideálván, kinek sok — földje — vagyon elszakasszanak belőle, kinek kevés vagyon, vagy semmije sincsen, annak juttassanak" (remek jellemvonás!). 1699. A városi tanács határozata: „Az mely lakos penig az nyilast kiveszi, maga száncscsa-vesse, ne komplárkogyék véle. Az béres- vagy pénzesföldeket senki másnak kilenczedétől, se pénzen el ne agya, hanem maga éllye". 1714. A városi tanács határozata: „Mivelhogy az ház után való földek felett sok villongások és controversiák vadnak, az elmúlt Pestis alkalmával sok gazdák elholtanak, házaik gazdáik változtanak, noha a hét esztendei terminus el nem|mult, mindazáltal osztassanak újból mind a két járásban. Gazdáknak kell adni, nem lakóknak. 1744. A ház után való földek nyilasának szélessége huszonnégy öl volt — tehát kétszerese az 1671-diki szélességnek. A bérföldek restánsai a földet elvesztették. 24*