Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

364 a ma

c. yarok nagy ősfoglalkozása külön szabályzatot alkotott, mely szerint oly emberektől, kik télire takarmányról nem gondoskodtak és marháikat mások jószága közé belopták, a belopott jószág egy harmadrészét a kárt szenvedett gazda elveheti és megtarthatja. Ez is világosan bizonyítja, hogy a török uralom idejében nem egy zahín gazda akadt Kecskeméten, a kinek akkora volt a gulyája, hogy 50—60 darabbal több föl se tűnt! Kecskemét pásztorkodásában első helyen áll a cserényesforma, a mely a nomádélet szakaszaiban a szittyaság formájával van viszonyítva. Kecskemétnek ez idő szerint tíz cserénye van, ú. m.: A csikósnak nincs cserénye és így nincs szüksége lakosra sem, ennélfogva a ménes pásztorsága egygyel kevesebb, mint a gulyáé. A csikós váltakozva tartózkodik a cserényeknél. A pásztorság élelmezése ma is — 1905-ben — ősi patriarchális módon történik. A gazdák szervezkednek és megállapítják a sorrendet. A cserény, illetőleg gulya — kecskemétiesen „barom" — számadója szombat este bejön a városba, följárja a soros gazdákat, ka kik a következő kulcs szerint adják ki az eleséget: egy jószág után egy kenyér, egy itcze tarhonya, egy itcze kása, 1/

2 font szalonna és só, a melyet a gazda 2 krajczárral megválthat. Ugyanevvel az alkalommal a számadó fölkeresi Bugacz-Monostoron . Baracson Pusztaszeren . . . . 8 1 Egy-egy cserény személyzete így alakul: Számadó gulyás .... 1 j Öregbojtár 1 Második, harmadik bojtár . 2 i 6 Lakos

1 1 Kisbojtár 1 1 Ez látja cl a cserény gazdaságát.