Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
I. A kiindulás
14 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA oly tudóstól eredt, a kinek tekintélye nagy és akkor még érintetlen volt; hatása pedig az volt, hogy a Neander-völgy embeíigye negyven évre elpihent! VIRC HOW ítélete az volt, hogy a maradványok egy agg, köszvényes emberéi, ki csak rendezettebb viszonyok között, tehát nem az ősember állapotában, maradhatott fenn. Új lelet akadt azonban 1887-ben Lüttich mellett a Spy d'Orneau mészkőbarlang bejáratánál. Két ember csontvázának részeit találta meg itt FROIPONT tanár. Ezeknél a koponya megfelelő része, mint mondani szoktuk, „egy hajszálra" talált a Neander-völgy maradványával. A barlangban talált ősmedve, szarvorrú és mammut-csontmaradványok egykorúságát az emberéivel tagadni nem lehetett. A maradványok mellett talált kovaszakóczák arra a régibb jégkorszakra utaltak, a melyet UE MORTILLET GÁBOR Moustériennek nevezett el. A Spy-lelet arra való lett volna, hogy a Neander-völgy koponyájának tanúságát fölélessze és igazolja; de ez nem történt meg; a vitatás még tovább folyt és eltartott 1900- 1902-ig, a mikor SCHWALBE és KLAATSCH, az előbbi a koponyát, az utóbbi a végtagokat tette tüzetes tanulmánytárgyává. E felülvizsgálat eredménye az volt, hogy a Neander- és Spy-ember együttesen oly sok pontban ütnek el a mostkori embertől és részben a legalsóbb raszszokhoz illő viszonyokat mutatnak, hogy az ó-diluviális ember a régibb emberfaj kifejezője. A mostkori emberrel szemben a koponya és az állkapocs alkata a nyelv (a beszéd értelmében) alantas voltára mutat, míg más tekintetben amaz ezt felülmúlja, a mi lehetővé tette, hogy az az ősember igen súlyos viszonyok között fenmaradhasson, a melyekhez tehát illeszkedett. Hiába igyekezett VIRCHOW még egyszer síkraszállani. Egy új lelet halomra döntötte VIRCHOW minden érvelését. GORJANOVIC-KRAMBERGER zágrábi tanár t. i. egy Krapina melletti barlangban, mintegy tíz emberi egyén csontmaradványát
