Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Függelék

358 á magyarok nagy ősfoglalkozása alakult a földmívelés és a legelőtől függő állattenyésztés, mely Kecskeméten nagy arányokat öltött és — csodálatos, de igaz — a „törökvilág" idején tetőzött. Maga a fennmaradt legrégibb jegyzőkönyv 1591-ben, tehát a törökvilág ötvenedik évében kelt. Í(')k2. Esterházy Miklós nádornak a törökvilág 100-dik évében kelt oklevele nyújtja az első nyomot arra nézve, hogy Kecskemét város lakosai tömegesen használták a körülfekvő területeket, tüzetesen említi az elnéptelenedett kunpusztákat. De ez a nyom nem kezdetet jelent, mert valójában régibb gyakorlatra vall, a mint ezt Koháry István-nak, Fülekvára főkapitányának és Kecskemét város földesurának 1677-dik évi védőlevele tanúsítja s a mint a következő években kiadott rendeletei megerősítik. A földdel való élésre nézve, két korszak különböztethető meg, a melyet egy, 1677 előtt bekövetkezett „nagy tél" választ el egymástól, nem egészen élesen, mert évét pontosan meghatározni nem lehet. A nagy tél előtt a város lakossága a körülfekvő területen kivül még kilencz kunpusztát is összeszedett, egymással egyetértve, lakosai közt fölosztotta és békével használta. A fölosztás mikéntje ismeretlen; de az bizonyos, hogy nyilas rendszert nem követett. A nagy tél után azonban a béke fölbomlott, s a lakosság kebelében villongások támadtak, melyeknek oka abban rejlett, hogy a tehetősebb, ú. n. marhásabb 1 gazdák összeszedték a város közelében fekvő pusztákat, azokra ráfeküdtek s a marhátlanabb. más szóval szegényebb gazdákat be nem vették, kirekesztették. A puszták élése az utóbbiakra nézve meg volt nehezítve, mert a távolabb esők fölkeresése csak úgy volt lehetséges, hogy jószágaikat az előbbiek birtokán át kellett hajtani, mit ezek nehezítettek. 1 „Marha" akkoron még vagyont jelentett; marhásabb e szerint = tehetősebb.