Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 6. Összegezés - XVIII. SZÁZAD

298 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Vármegyék és székek. 1719. Kraszna vármegyei statutum. Bitangolás. Nyilvánvaló dolog, hogy sok Somlyai emberek és kivált a völgyeken lakó Oláság, maga Bornjmit s egyéb Marháit Pásztor eleibe nem adják, hanem csak kicsapják az oldalokra, eddig is sok károk estek a'Szőllökben, azért meghirdettetvén, hogy kiki a Pásztor eleiben adja Marháit sub poena fl. 12; ha nemesember maga hajtatja be, maga Szőllőjéből 12 fl., ha pedig városi Rend hajtja bé, a városi hadnagy kezéhez tehát 6 írttal büntettessenek az olyan emberek, kik marhájokat úgy jártatják, mely 6 írtnak két része a megkárosodott emberé, harmadik része a Biráké.

1 1722. Szabolcs vármegye statutuma. Marha behajtása [közös területről. Vájjon a tiltott területről a marha behajtását illetőleg a helyi Biró által — per judicem loci — a nemesi személyekhez intézett intés érvényes-e? Mivel mind a nemesi, mind a jobbágyi területek épségben tartása közös jó és haszon, azért a helyi biró intése figyelembe veendő, a marhabehajtásért járó büntetés behajtása a törvényes birót illeti.

2 1725. Pest-Pilis-Solt vármegyei statutum. Bitang marha. A nép elöljáróinak jogukban áll a nyájakat a vármegye területén belől megvizsgálni s a hol elveszett idegen — bitang — marhát találnak, a kárvallott félnek teljes elégtételt szolgáltassanak. Tudva van az is, hogy az ilyen kóbor barmok a földbirtokosok nyájában vegyülvén, azokat a pásztorok maguk közt, törvényes uraik kárára fel szokták osztani.

3 1726. Csik-Gyergyó és Kászonszék constitutiója. A bitangoló marha kárának megbecslése. Tilalom lévén, mindenkor a vetésmezők, azoknak őrizésére, 1 Corp. stat. I. p. 368. 5 U. o. I. p. 298. 3 U. o. IV. 1. p. 875.